Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 12. Női életpályák (2): a titkos szerető és a hivatásos prostituált
12. NŐI ÉLETPÁLYÁK (2): A TITKOS SZERETŐ ÉS A HIVATÁSOS PROSTITUÁLT 731 A testiségről való beszéd természetesen jelen van Bártfay közvetlen környezetében is. Közel egykorú barátai közül Vörösmarty verses epikájában és prózájában a szereplők különösen szenvedélyes hangon nyilatkoznak vágyaikról, nem ritka, hogy egymáshoz vonzódó férfi és nő kettesben marad,1682 lírájának antik ihletű, finom erotikája1683 azonban meglehetősen visszhangtalan marad a korban. Toldy Ferenc például árnyalt és a finom érzelmi-érzéki különbségeket jól érzékeltető nyelven számol be szerelmi életéről. Bártfay naplója is megerősíti,1684 amit Toldy leveleiben számos alkalommal említ, hogy jó ismerősök, de a házasodás előtt álló fiatalok között nyilvánosan sem tilos az üdvözlő ölelés, a csók, a testi közvetlenség kifinomult formáit ismerik. Toldy alább idézett soraiban arról a lányról beszél, akit már nem szeret és akit szegénysége miatt úgysem vehetett volna el (Lotti), akinek már megvallotta, másé a szíve (Máli), de házastársul mégsem őt, hanem egy harmadikat választana (Mary, Hinka Mária). „Lotti mindeddig az a szelid bé- vonult angyal, a ki azóta mindig volt, hogy frigyünk megszakadt - Megszakadt? Nem ezt nem mondhatom [...] azóta, hogy Málihoz viseltetett szerelmemet elébe öntém. [...] A nélkül hogy tőlem szerelemet kívánna (pretenderet), szeret! [...] esze meg látszik neki fejteni Maryhoz való relatióm belsejét s hogy bizonyoson hozzá fognék szítani örökké, ha bővebb javai volnának. [...] Ő jól tudja, hogy én szívből lélekből becsülöm és szeretem, s hogy nem tudom őt nem szeretni. [...] Valami szebbet, gyöngédebbet nem képzelhetsz magadnak, mint a miilyen ez a relátió. Keblén mindég egy arany gyűrűt visel lán- czon, melyben üveg alatt az én hajaim vannak! [....] Minap ismét egy fürtét tuda fejemről lopni - minek? Nem tudom, ő azt mondá, hogy barátnéjának küldi: én gyermekiségét említém nyájas ellenkezéssel, de szívemnek lehetetlen volt nem örvendenie. [...] Mikor megölelem, megcsókolom - mintegy bárány úgy csügg rajtam, s ajka nem tud megválni az enyémtől, s mikor kezét fogom egy szeretettel teljes, gyönge kéz szorítás a válasza. De Foucault, A szexualitás története. A tudás akarása, Atlantisz, Budapest, 1996,13-14. 1682 Két jellemző részlet például: az Or/ayban (1837) a boldog testi beteljesülés, a fiatal házasok párbeszéde, és a reménytelen, pusztító vágy, a magát és szerelmét együtt a halálba küldő Orlay monológja: „Ah Zelemér! [...] most egyszerre látlak, hallom édes szózatidat, ízlelem ajakaidat, ölellek, bírlak. Szent Isten! mit adandók vala azon jósnak, ki ezt nekem a csüggedés napjaiban megjósolta volna. [...] És mégis tagadhatatlan, hogy te karjaim között vagy, s hogy te vagy, szépséged a tanú. [...] Ezen szem úszó két ege, ez ajk mosolygása, homlokod derűje, mindezek azt vallják, hogy te enyém, hogy te boldog vagy! Mindezekre, valamint a beszéd némely más részeire is a boldog ifjú nőtől egy néma szives ölelés volt a válasz, melyet most Csatár érzelmeinek azon foka szerint viszonzott, mire azok beszéde tartalmai szerint emelkedének.” VMÖM, Beszélyek..., I. m., 65. - „Boldogtalan! te azt hiszed, hogy tested gyönyöreire éhezem? Nem más tépte-e le annak is rózsáit? Mi vagy te most nekem s mi voltál valaha? Te angyalom, te istenném voltál, most - asszony vagy; de nem akarom, hogy nélkülem örömöket találj, nem akarom, hogy mások bájaidban dőzsöljenek. Hah! én egyszer, de csak egyszer sem ízlelém ajkaidat; s nem senkiét, mert a tiedre vártam, mind azon szerelem összességével, mely keblemben évek óta gerjedt. De most más sem fogja ízlelni ajkaidat, más senki a halálon kívül. [...] s most ellenállhatatlan erővel és tűzzel karjaiba ragadá a hölgyet s őrjöngő ábrándozással nyomá az első és vég csókot ajkaira...” Uo., 85. 1683 Vö. A várakozó, A látogatók, Álom és valóság. „Bírlak-e vagy csábult szemeim játéka im e kéz, És e hókebel és e picin édes ajak? Illat-e ez, mellyet beszivok szomjamban aléltan, S melynél olvadozok, láng-e ez az angyali szem? Úgy van! egész tündér ország bűbája körűlfont, S én gyönyörérzékből istenek álma vagyok.” (A boldog, 1831.) VMÖM II., I. m., 96. 1684 „Legelőször S[usanna] és Sz[erafina] pillantának meg, s ez utóbbi örvendeni látszott látásomon, de midőn öleléssel idvezlém, zavar és tartózkodás mutatkozott rajta.” 1839. augusztus 4., valamint levele Waltherr Lászlóhoz, ahol annak leányának ölelést és csókokat küld: 1853. június 12., OSZK Kt., Levelestár.
