Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány

714

ÎL NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY

„már tökélletes nyugodt, kitürte szenvedéseit, ’s győzött érzelmein, ’s mint mondja becsülésnél egyebet már nem érez egykori jegyese eránt, s hogyha öszve találkoznék is Vele még valaha megmondaná ezt neki.”1574 A barátnőnek írott sorok alanya természetesen a lengyel tiszt, de talán mégis inkább Bártfayról szólnak, aki december 8-án felkeresi Paulinát: „[...] Hevesre mentem, hova Fejérváryné nevében meghivattam: ott P[auliná]..t kértem, hagyjon fel a’ múltakkal; lükén visszajöttem; [,..]”1575 Ezekkel a sorokkal ér véget a négy éve kezdett napló, aminek hangja, ereje az utolsó hónapokra igencsak megfakul, az intenzív belső élet rögzítésének igénye láthatólag megszűnt, se emlékek, se élmények nem színesítik, az élet napi dolgainak fejben tartását megkönnyítő jegyzőkönyvvé, notesszá alakul.

1574 Gábor, I. m., 93.

1575 1 841. december 2.