Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 10. A környezet esztétikája: építészet, lakáskultúra, képzőművészet
10. A KÖRNYEZET ESZTÉTIKÁJA... 691 szó, mint ez Ferenczyről.”1458 „[...] S ha most találkozik egy hazánkfia, ki keresztül törve minden akadályon, mellyet elébe szegénység, elhagyatottság gördítenek, megvíva minden bajjal, fáradsággal, mellybe e nagy művészet tanulása kerül [...] első ki a honi márványnak emberi képet ad [...] nincs-e hozzá egyéb szólni valónk mint gúny? [...] Tudom s elismérem, hogy a Mátyás emlékügyének megindításában sok hiba és ügyetlenség van.”1459 Vagyis felsorolja a tényeket: nem kellett volna a Kölcsey-emlékkel együtt kezelni, nem lehet jobb a szobrász, mint az őt körülvevő közeg, nem Európához kell mérni a teljesítményt, de minden, a nemzeti múltnak emléket állító szobor fontos. Inkább képtárak, gyűjtemények gyarapításában, mintsem a szerény kezdetek bírálatában kellene Széchenyinek gondolkoznia. A Kölcsey-szobor, a sokat becsmérelt emlékmű végül csak 1846-ra készül el, a művész eredeti elgondolása alapján. Bár Ferenczy esetében jól látható - s ezt Bártfay naplója is megerősíti -, a szobrászok az építészekhez, a festőkhöz hasonló presztízst élveztek a korban - ez talán Ferenczy öntudatos fellépésének is köszönhető. Ekkorra a megrendelők nem csupán díszítő, belsőépítészeti elemnek tekintik a szobrokat, egyre inkább tiszteletben tartják az önálló megformálást, a kompozíciós erő igényét. (Ezzel szemben a metszőket mintha inkább másolónak, elsősorban a festőnek alárendelt iparosnak tekintenék a nyomdászok, a könyvárusok stb. mellett.) A napló futólag két másik szobrászt is említ még: a Ludovika díszítő szobrászati munkáit Ferenczyvel szemben elnyerő morvaországi Franz Uhrlt (Uhrl Ferencet), aki a ma a Ferenciek terén lévő Najád kút (1834) készítője. Megemlékezik a Selmecről Pestre érkező Faragó Józsefről, akit lelenc gyerekként 1840-ben karol fel a pesti közvélemény, a Nemzeti Casino. Egy metszet nyomán faragja ki az Armeniát, amelyet pártfogói kiállítanak majd a Műegyletben, majd Eisle nyomán Kölcsey portréját három nap alatt készíti el.1460 „Faragó (a’ gyámolított naturalista1461) mintegy délelőtti lOkor hozzáfogott a’ Kölcsey’ arczának faragásához (tajték pipa massábol), ’s valóban rendkívüli ügyességgel ’s igen hamar dolgozik, úgy hogy estig a’ fej már nagyon hasonlított. Kár hogy a’ faragvány nem nagyobb valamivel, ’s hogy olajfestvény után készülvén, lehajtott vagy inkább görbe fejjel van képezve.”1462 1458 Uo., 93. 1459 Uo., 632-633. Eötvös véleménye is egyértelmű a Mátyás-szobor ügyében: „[...] számtalan szükségeink, mellyek- nek pótlására erőnk nem elégséges, szegénységünk, s hadd mondjam ki nyíltan - művészünk tehetségei - nem engedik, hogy nemzetünk azon hálát, mellyel legnagyobb királyának tartozik, méltán leróhassa; s én nem kívánom, hogy azon szent emlék, mellyet igazságos Mátyásról szívében hord a magyar, egy törpe hozzá nem illő szoborban testesüljön; - de miután 100.000 forintnak czéliránytalan kiadása mindenesetre kár ugyan, de komolyan véve, senki által ollyannak nem nevezhető, melly nemzetünket sirba döntheti, s miután azon érze- mény, melly némellyeket a vállalat pártolására bírt, minden esetre nemes és tiszta vala: ha végre a szobor felemeltetnék is, a haza talán sem kárt, sem szégyent nem vallana általa, s maga nagy Mátyásunk, lenézve kis emlékére, a tökéletlen mű felett talán megbocsátana azoknak, kik azt sár és por közt emelték, s azon gondolattal vigasztalná magát, hogy királynak szebb emléke nem lehet, mint négy nehéz század után nem felejteni népe által.” Uo., 539. 1460 1841-ben Cassagrandéhoz megy tanulni, 1846-ban a Műegyletben mutatkozik be. Lyka, I. m., 361. - 1849-1851 között írott naplójában Bártfay megemlíti, hogy Henszelmannal látta Alexy Károly szobrásznál annak feltehetőleg Batthyány Lajosról, valamint Görgey Artúrról készült, kisméretű szobrát. 1461 Faragó - korábban Neuschl - József tehetségét egy barsi gazdatiszt fedezte fel. A Pesten, majd Münchenben tanuló szobrászt magyar műbarátok támogatták. Az első műegyleti tárlaton vált híressé tajtékkőből készült Arménia című művével. Szvoboda Dománszky, A Pesti Műegylet..., I. m., 67. 1840. május 26. 1462
