Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
9- Idő- és térviszonyok 9.1. A „GYORSULÓ IDŐ” ÉRZÉSE ÉS AZ URBANIZÁCIÓ Az idő természetes módon másképp múlik a városi közegben, másképp mérik és más is az értéke, mint falun. A térbeli távolságok csökkenése megnöveli az emberek közötti interakciók sűrűségét. Az 1830-as években Pest növekedésének látványos felgyorsulását és az egyre sűrűbbé, dinamikusabbá váló városi létet a napló is pontosan regisztrálja, s olvashatunk arról, hogy „a robbanásszerű urbanizáció hogyan zilálta szét a tér és ember évszázadok során kialakult és legföljebb észrevétlenül módosuló kapcsolatát”, s ahogy ennek során megszületnek a „modern életkeretek.”1253 A szöveg értelmezése azonban éppen ezen a területen nehéz, kényes feladat, hiszen a hétköznapi, a magától értetődő történéseket ritkán jegyzi fel az ember. A történések közötti „üres időt”, az interakciók mozgatórugóit és a szereplők szándékait ugyanis az olvasó általában a korról való saját ismeretei és tapasztalatai, valamint a személyes gyakorlata alapján képzeli el. 9.1.1. Az IDŐ ÉRZÉKELÉSE ÉS MÉRÉSE, A NAPI IDŐBEOSZTÁS Mindezek előrebocsátásával Bártfay naplója éppen a műfaj sajátossága és diáriumának személyes jellegzetességei miatt kiválóan alkalmas a napi életritmus, az idővel kapcsolatos képzetek megfigyelésére, feltárására. Következtethetünk belőle akár a társadalom időfelfogására, akár a társadalmat alkotó emberek egyéni életidőinek keretére.1254 Bártfay időbeosztásának legfeltűnőbb sajátsága, hogy munkaideje nem szabályozott - ez számos értelmiségi hivatás máig érvényes jellemzője. Szinte nincs is olyan idősáv - talán az ebédet és a késő estét kivéve -, amiről le ne jegyezné, hogy abban (legalábbis időnként) dolgozik. Ennek az a feltétele, hogy az otthon és a munkahely ne különüljön el egymástól. Bár a ciklikus időszemlélet jellegzetességei (az időjárási jelenségek, az évszakok és évfordulók) nagy hangsúllyal vannak jelen a naplóban, a városi lét hétköznapjait mégis a lineáris, történeti idő uralja.1255 Az idő mérése Pesten ekkor már pontosan körbehatárolt, hivatalos szolgáltatás. 1830-tól ugyanis már ágyúlövés jelzi a déli tizenkét órát; a Gellért1253 Gyáni, Az utca..., I. m., 23. 1254 Lásd erről általánosságban: A. Gergely András, Időiségés emberélmény. Antropológiai szempontok a társadalomtudományok időfelfogásáról, Kultúra és közösség 2000/2-3, 5-18. A tanulmányt a téma részletes bibliográfiája egészíti ki: 17-18; szerk. Fejős Zoltán, Idő és antropológia, Fordítások gyűjteménye, ford. Czárán Judit, Danó Orsolya, Gyarmati János, Saly Noémi, Szeljak György, Wilhelm Gábor, Osiris, Budapest, 2000; Kósa László, Időszemlélet, időmérés, munkaidő. Civilizációs változások Magyarországon a 18. század végétől a 20. század elejéig, Protestáns Szemle 2000/4, 213-220. 1255 „A kétféle szemlélet viszonya egy adott időszakban jellemző egy adott kultúrára, ami elsősorban azt jelenti, hogy változó elemekkel és súllyal több időrendszer kapcsolódik hozzá, mint például a gazdasági és az egyházi év, a jogi év.” Csupor István, Az idő mérése és mérhetetlensége = A megfoghatatlan idő, szerk. Fejős Zoltán - Granasztói Péter - Szeljak György - Tasnádi Zsuzsanna, Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000, 28-36.
