Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
632 7. AZ IRODALOM MEDIALITÂSA A közönséget vonzó és a bevételi hiányra megoldást ígérő, úgynevezett nagyoperai stílus megjelenése a Pesti Magyar Színházban robbantotta ki 1838-ban az úgynevezett „operaháborút”. Bár elnevezésében egy műfaj szerepel, de valójában a vita mégsem pusztán a drámai vagy a zenei darabok arányáról folyt, hanem sokkal inkább az előadások költségeinek hatalmas különbségeiről, a színészi gázsik eltérő arányáról. A vezérmegye, illetve a mecénás arisztokraták ugyanis nem tudták finanszírozni a színház működését. A kockázatos üzleti vállalkozás és a vármegye szigorú felügyelete miatt senki nem akarta kibérelni a színházat, ezért egy részvénytársaságot hoztak létre, melynek elnöke Földváry lett. Bajza lemondása után 1838 augusztusáig a tényleges igazgató - kény- szerűségből - Szentkirályi Móric lett. Szentkirályi új, üzletibb és gyakorlatiasabb működtetéssel próbálkozott, így például újságírói szabadjegyet adott a pesti hírlapoknak, közös társalkodót alakított ki, versenyeztette a vállalkozókat, ajánlatot tesz a vidéki társulatoknak a darabok leíratására stb. Mindezek ellenére a színház folyamatos és nem szűnő anyagi gondokkal küzdött.1074 A megoldást végül az 1840. május 13-án a Nemzeti Színházról szóló országgyűlési törvénycikk hozta meg. Ennek értelmében ugyanis a finanszírozás és az igazgatás egy országos választmány kezébe került,1075 de a szakigazgatás hiánya miatt az ügyintézés továbbra is meglehetősen nehézkes maradt. Ebben a köztes, törvényes elszámolás nélküli helyzetben igazgatóként Ráday Pál, majd Simonsits János táblabíró vitte tovább az ügyeket. A vallatóparancs ügyében majd csak 1841-ben született meg az ítélet. Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy az alperest a bíróság bírság megfizetésére kötelezi. Ugyanekkor az új politikai fórum, a Pesti Hírlap egyik első számában, 1841. január 2-án szorgalmazza a színház körüli, hisztérikus vita lezárását és a helyzet rendezését. 7.3.4. A TÁRSAS ÉLET SZÍNTERE A pesti irodalmi élet nyilvános terei közül a színház - ami Bártfay naplójában elsősorban a Pesti Magyar Színházat1076 jelenti - az egyik legfontosabb találkozóhely. A ma megszokottnál azonban sokkal szabadabb a színházbéli légkör: nincs szigorúan elsötétített nézőtér és a közönség sem feltétlenül figyel koncentráltan a színpadra. Bártfayt érdeklik az előadások, de még vele is időről-időre előfordul, hogy elunja magát, különösen a többedszer látott daraboknál. Ilyenkor a páholyokban ismerősökkel kezd beszélgetést, itt intézi hivatalos, akadémiai vagy családi ügyeit, sőt az is előfordul, hogy esetleg egy-egy könnyed kalandba bonyolódik vagy egyszerűen csak megpihen egy-egy hosszú nap után.1077 Az előadás nemegyszer nem csak a színpadon folyik: például megéljenzik a páholyába érkező Széchenyit.1078 A nőket - Bártfay megfogalmazásában - a férfiak „szín1074 1839. december 20. 1075 Vagyis megszűnik a részvényes alapon történő felügyelet, s a nemességre kivetendő különadó (subsidium) fedezné a tartozást. A színházat az országgyűlés választotta országos választmány, vagyis politikusokból álló testület felügyeli. Kerényi, Pest vármegye..., I. m., 284-285. 1076 Korabeli, nevezetes ábrázolása: Baltazár Wigand, A Nemzeti Színház. 1840. k., papír, gouache, MNG ltsz. 1952-4725. 1077 1840. szeptember 11. 1078 1838. augusztus 12. - Széchényi naplójába ezt jegyzi: „Elmegyek a magyar és a német színházba. Az előbbiben 30 diák vivátja, miről nem veszek tudomást, s magam is velük tapsolok.” Széchenyi, I. m., 775.
