Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
7. AZ IRODALOM MEDIALITÁSA 621 7.2.3. Sajtó és politika Bártfay egyértelműen annak a szűk értelmiségi csoportnak a holdudvarához tartozott, amely a vádlottakat személyükben és életpályájukban is fenyegető kormányzat által indított perek idején 1837-ben megindította az Athenaeum című sajtóorgánumot. A lap kinyilvánított célja szerint hatóköre jóval szélesebb körű kivánt lenni. Szerkesztői „egy egész nemzet értelmi irányát” akarták meghatározni, vagyis a liberális gondolatoknak kívántak fórumot teremteni. Az Athenaeumnak a hatalom felügyelte cenzúra viszonyai közt kellett megkeresni a helyét, ráadásul a kormányfinanszírozott lapokkal is fel kellett vennie a versenyt, de ez sem rejtette el, hogy széles kulturális tematikája volt ugyan, de voltaképpen közéleti, politikai lap volt.985 A Századunk és melléklapja, a Hírnök szinte nyomban éles, „már-már denunciáns hangon”986 indított ellene támadást, s a heves polémia közel egy éven át tartott.987 A személyeskedő hangnem oka nem pusztán a nézetkülönbség. Közrejátszott benne a szerkesztő, Csató Pál kétes előélete:988 vagyis az, hogy eddigre megszakította korábbi, csaknem baráti viszonyát az Athenaeum körével és sértettségében politikailag is pálforduláson esett át: „kétszer is sikertelenül próbálta meg elnyerni az akadémiai jegyzői tisztet, majd ugyancsak meghiúsult a színházköltői állás megszerzésére irányuló törekvése.”989 De döntőnek számított az a tény is, hogy Csató fel tudott sorakoztatni maga mögött egy tehetséges, fiatal újságíró-generációt.990 A vele szemben állók - köztük Bártfay is mint az Akadémia pénztári ellenőre - nagyrészt tisztségviselőként dolgoznak a problematikusán működő nemzeti kulturális intézmények vezető posztjain: Toldy az Akadémia titkára, Bajza a Pesti Magyar Szinház igazgatója.991 A csatát kissé távolabbról figyelő Kossuth így ír a kínos gorombaságokról: „Bajzának ugyan meggyűlt a baja. Egy színház személyzetét igazgatni (inkább egy ár- mádát), literatúrai betyárokkal küzdeni (mert valóban a toliharc literátoraink között - engedelemmel legyen mondva - mindkét részről egy kissé betyár szagú. Mindkettő- jöknek kívánnám, hogy kissé figyelmesebben olvasgatnák a criticának azon szép példányait, mellyek a már régen megszűnt Mercure de France-Decade-Conservateur, és a még meg nem szűnt Journal des Debats (nem akarván azokat említeni, mik nálunk a contra- bandok közé tartoznak) feuilletonjaiban itt-ott foglalvák, és külön ki vannak adva egy gyűjteményben.”992 Perében - a Királyi Tábla tanácskozásának jegyzőkönyve szerint - a sajtópolémia eldurvulására hozott legkirívóbb példaként említik Bajza és Csató vitáját, akik vitáikban „journalisticus gúnyokkal s kifejezésekkel” éltek.993 Bártfay naplója általánosságokban ugyan, de rendszeresen reagál mindkét oldal írásaira.994 Bártfay elfo985 Magyar sajtótörténet, 1705-1848,1, Buzinkay Géza, Murányi Gábor, Akadémiai, Budapest, 1979, 78. 986 Toldy kettős - nyilvános és titkos kötődése révén - próbálja lehetetlenné tenni Oroszékat. Pajkossy, „...mit welchem”, I. m., szerk. Kalmár, 1997,404-705. 987 Ezt lásd részletesebben a 7.2.4. Közjáték: Bártfay az Atheneaum szerkesztőjével szemben. 988 Uo. 989 Völgyesi, Egy siker..., /. m., 70. 990 Hirnök 1839. április 8., 70. - Csató itt kifejti, hogy szükség lenne egy mértékadó kritikai lapra, ami a fiatalok iránytűje lehetne. Völgyesi, Egy siker..., I. m., 61-70. 991 1838. december 8. 992 Kossuth Lajos iratai..., I.m., 411. 993 Uo., 579. 994 Bártfay bejegyzései: 1838. október 25., 1839. január 29., december 22. - A Hirnök idevonatkozó közleményei:
