Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
616 7. AZ IRODALOM MEDIALITÂSA 7.2. Eszmecsere, vita, véleményalkotás SZÓBAN ÉS ÍRÁSBAN A medalitás kutatásának az egyik területe az olvasáskutatás. Ez a részdiszciplína nemcsak a mit, mikor924 és hogyan kérdését teszi fel, hanem a miértet is - vagyis hogy az olvasók milyen motivációk alapján vesznek kézbe szépirodalmat, szakkönyvet, napilapot. A napló egyértelmű bizonyságot ad arról, hogy Bártfay ismeretségi körében az olvasottság, a tájékozottság és a művelt és természetes társalgás mindkét nem körében a társadalmi érvényesülés, a beilleszkedés és a tekintély elengedhetetlen feltétele.925 Az ismeretek - önmagukban - nem elegendőek, szükséges hozzá a csak szóban gyakorolható könnyed előadásmód, az udvarias, de határozott vitára való alkalmasság. A „másik” megnyerésére a retorikának az iskolában tanult alakzatait a többség spontánul és készségszinten képes alkalmazni ekkoriban. Még a fiataloknak sem nehéz megnyilvánulni egy-egy ismerős és toleráns közegben, hiszen a liberális politikai és irodalmi vezetőréteget rokoni (atyafisági, házassági tanú, keresztkoma) és egyéb szoros szálak kötötték össze. A félénkség vagy az otrombaság feltűnő a társaságban, legalább annyira, mint az üres fecsegés:926 „Ismét ürességeket hallék.”927 A valódi, tartalmas eszmecsere külön ünnep, szellemi élmény, éltető erő, „...miveit lelkű barátimnak társaságában kerestem s leltem táplálékot”928 - írja Kis János egyik barátja szinte rímelve Bártfay hasonló bejegyzéseire: „Ebéd után beszélgeténk. Kedves, igazán okos és tanult ember, nagy férfiú Deák. Szeretni kell őt és tisztelni. Olly világos, tartalmas, folyó előadást még alig tapasztaltam könnyűséggel ’s mérséklettel párosulva.”929 A felolvasás - mint a társas együttlét és a szórakoztatás egy formája - igen gyakori a naplóban.930 A személyes előadás értelmező jellege ebben a helyzetben a műveknek új dimenziót ad és egyúttal alkalmat nyújt az érintett témák megvitatására, az erkölcsi tanulságok levonására, az esztétikai ítéletek ütköztetésére, a mű keltette érzelmek kibeszélésére vagy csupán csak ismeretterjesztésre. így felolvasnak a szalonban, a kirándulásokon, a betegágynál ugyanúgy, mint a férfitársaságban, „pipaszó” mellett.931 A beszélgetések témájául a legkülönfélébb olvasmányélmények, tudományos hírek, színházi előadások szolgálnak. Az irodalomszervezés is jórészt még személyesen történik: az aránylag könnyen bejárható belvárosban az írók, a szerkesztők minden nap útra kelnek és saját kezűleg hozzák-viszik az írásokat és a korrektúrákat. Legtöbbször azonban csak úgy, bejelentés és konkrét cél nélkül keresik fel egymást, és a napból több órát is szánnak erre a fesztelen, közvetlen információcserére.932 924 Lásd részletesebben a 9. Idő- és térviszonyok című fejezetben (Napszakok és napi tevékenységek). 925 1 838. július 1., 1838. július 24. 926 1 839. november 24. 927 1 840. november 2., 1841. április 3. 928 Beliczay Jónás evangélikus tanító visszaemlékezése Kis Jánosról összecseng Bártfay áradáskori jegyzetével: 1838. március 12. - Kis János emlékezései életéből, Sopron, 1845-1846. 929 1839. március 30. 930 Erre lásd részletesebben a 9. Idő- és térviszonyok című fejezetben (9.2.1. Hivatalos és személyes ünnepek). 931 1838. július 23. 932 1840. február 9., 1841. április 11., 1838. december 30.
