Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 5. Wesselényi Miklós pere a naplóban (1838. január - 1839. február)
5. WESSELÉNYI MIKLÓS PERE A NAPLÓBAN (1838. JANUÁR - 1839. FEBRUÁR) 579 csak Hubay Kir[ályi]. Fiscalis, és Benyovszky Péter; ’s még nem tudom kik jövének által. A’ csapatka mintegy tiz férfiból állott.”654 Wesselényivel a kaszárnyakapuban találkoznak. Barátai a jelenlétükkel akarják demonstrálni azt, hogy az eseményt személyesen mennyire jelentősnek tartják, és szeretnék megkönnyíteni barátjuk belépését egy ismeretlen, idegen világba.655 Bártfayék jól számítottak. Senki nem akarja vagy nem meri megakadályozni, hogy a tekintélyes tanúk jelenlétében a leendő fogolynak meg ne ígérjék, hogy fogva tartása alatt a legelviselhetőbb körülményeket fogják biztosítani számára.656 A tényleges elválás elbeszélése ismét emelkedett hangú - akár műzárlat is lehetne. Bártfay szövege még egyszer hangsúlyozza: írásának címzettje az utókor. Szerencsésnek tudja magát,657 hogy az utolsó stációig végigkísérhette Wesselényit.658 5.11. A GRÄFFENBERGI UTAZÁSIG (1839. FEBRUÁR 9. - ÁPRILIS I4.) A fizikai elszakadást követő órákban és napokban a napló fő témája továbbra is Wesselényi maradt.659 Este, a színházban Bártfay Benyovszky Péterhez siet, hogy friss információkhoz jusson a barátok távozása után a kaszárnyában történtekről és Wesselényi cellájáról. Pidol Károly,660 a budai vár idős parancsnoka - valószínűleg Lederer Ignác, magyarországi főhadparancsnok, Széchenyi jó ismerőse utasítására - fogsága első napjaiban könnyítéseket engedélyez Wesselényinek. Egészségesebb'és világosabb szobát, naponkénti sétát, felolvasókat kap, majd hirtelen visszavonják a kedvezményeket, és még inasát sem engedik be hozzá. A körülményeket illetően sűrű egyeztetés folyik - elsősorban Mailáth Antal alkancellár vezetésével -, mivel a következő'napokban készül a királyhoz intézett előterjesztés.661 \ Bártfay fizikai és lelki zaklatottsága e napokban több helyen rheglátszódik a szövegen.662 A felháborodott közvélemény pedig többféle módon reagál az ítéletre: Szapáry Ferenc például, az 1838-as árvízi mentés egyik szervezője két nappal ezelőtt, 10-én, Wesselényi egészségére mond tósztot a „dölyfös oligarchának tartott”663 Cziráky országbíró bálján. Bártfay részletesen beszámol a terjengő hírekről: „Pigay ebédelt itt, ’s ő beszélé, 654 Uo. “5 Uo. 656 Uo. 657 Uo. „A’ Fejérhajó’ [fogadó] közelében Vörösre akadtunk, ki szinte a’ várban volt ’s a’ kaszárma előtt, de nem bocsáttaték be. így járt Gróf Raday Gedeon is, és Stuller, kik elkéstenek, ’s a’ kapu utánunk becsukatván, híjában kértek bebocsáttatást.” 658 Uo. „Isten áldjon meg édes Miklósom! megszólala Benyovszky, midőn Hubay kívülről visszajött, hova csak kevéssel ezelőtt fordult ki és jelenté, hogy János, a’ Báró’ inasa, annak bútorát már elhozá ’s ágyat vet az illető szobában. - Wesselényi], megölelé Benyovszkyt, utána Kelement, legutoljára engem. - Mi kimenénk: ő a’ Kapitánynyal a’ szobában hátramaradt. Még most is érzi lelkem a’ kézszoritást, mellyet az elválás’ végpillanatában tőle nyerék. ’S büszke vagyok azon öntudatban, hogy a’ körülmények’ kedvezéséből egészen fogsága’ helyére kisérhetém. Ez által megtiszteltetve érzem magamat, ’s dicsekedve fogom emlegetni halálomig.” 659 Lásd a 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban; 2.3.4. Resignatio. 660 Pidol Károly (1770-1849), az udvari haditanács előadó tanácsosa. 661 1839. február 11. 662 Uo. 663 Pajkossy, A kormányzati..., I. m., 688.
