Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 5. Wesselényi Miklós pere a naplóban (1838. január - 1839. február)
570 5. WESSELÉNYI MIKLÓS PERE A NAPLÓBAN (1838. JANUÁR - 1839. FEBRUÁR) 5.5. Tanúvallomások gyűjtése Szatmárban (1838. május-augusztus) 1838. április végén a kancellária és a nádor utasította a királyi ügyészt, hogy mielőbb zárják le a pert. Ennek megfelelően Gosztonyi Miklós ítélőmester, a per referense május elején benyújtja az érdemi replicát. Wesselényi május 8-án kapja kézhez a szöveget, s a rákövetkező napokban Deák Ferenccel vitatja meg a teendőket: Deák tanácsa az, gyűjtsön tanúvallomásokat Szatmárban. Wesselényi minden bizonnyal beavatja terveibe Bártfayt is.600 Az arisztokrata barátok közül többen kegyelmi kérvény benyújtását szorgalmazzák, mások viszont törvényhűségét bizonyító nyilatkozatokat kezdenek gyűjteni számára. Ennek az akciónak lett a mozgatója és irányítója Károlyi György.601 Wesselényi majd három hónapos szatmári tartózkodásának célja tehát a védelméhez csatolandó, mentő tanúvallomások összegyűjtésének személyes irányítása.602 A szatmári iratanyagban a nemesség műveltebb része szólal meg. Az iratokból kiderül, hogy közülük többen megváltoztatták korábbi kijelentésüket. A megye főügyésze például azt tanúsítja, hogy a vádlott Wesselényi nem követett el felségsértést. Wesselényi május 19-én Nagykárolyban találkozott Kölcseyvel és Eötvös Mihállyal, majd Erdőszádára indult. Mivel a fő vád a szatmári beszéd lázító volta, Kölcseyék ezt igyekeznek többféle módon is cáfolni. Egyrészt sok ellenkező értelmű tanúvallomást, másrészt eddig be nem peresített, Wesselényi törvényes jobbító szándékait bizonyító megyei iratokat, jegyzőkönyveket igyekeznek összegyűjteni. Céljuk az, hogy nyilvánvalóvá tegyék, hogy a perben említett inkriminált állítások nem hangzottak el és hogy a tanúk korántsem voltak elfogulatlanok Wesselényivel szemben. Fontos volt, hogy bizonyítsák, Wesselényinek nem volt szervezett kapcsolata a perbe fogott országgyűlési iljakkal, és egyáltalán nem vezette titkolt és lázító szándék. Károlyi György júniusban utazott le nagykárolyi uradalmába. Azt tervezte, hogy tájékoztatja Wesselényit a kormányzatnak garanciát jelentő, főrangú személyektől gyűjtött tanúsítványokról, amelyekben azok kijelentik, hogy barátjuk semmilyen felforgató tevékenységet nem folytatott és betartotta a törvényes kereteket. Tanácskozásuk július 5-én zajlott Barlafalván.603 Wesselényit időközben a Királyi Tábla június 15-i ítéletében arra kötelezte, hogy augusztus 21-ig nyújtsa be a per okmányait, így július 15-én elindul Kölcseytől az összegyűjtött iratokkal Pestre.604 5.6. Wesselényi betegsége Wesselényi gyógyíthatatlan vérbaja miatt farkasvakságban és lueszes idegsorvadásban szenvedett, amit még csak súlyosbítottak az árvízi mentésnek és a védelem elkészítésének 600 1 838. május 9. „Szemere és Wesselényi és Bajza szólották velem.” 601 Trócsányi, I. m., 399-405. 602 1 838. május 11. „Ma reggel elutazott Wesselényi], előbb Fótra, onnan Szatmárba.” 603 Barlafalva Károlyi György erdődi uradalmának része. - A naplóból csak az utazás ténye derül ki: 1838. június 22., 1838. július 18. 604 1 838. augusztus 17. „Már setét volt, midőn B[áró]. Wesselényivel találkozánk az úri utczában, ki ma jött vissza Erdőszádról, Szatmárbol.”