Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
564 4. POLITIKAI ÁLLASFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN állásról való lemondással játszik, napokig kerülik egymást Károlyival, azonban a gróf nem nélkülözheti soká munkaerejét.555 A továbbiakban szárazon jegyzi fel a szerződés- kötés eseményeit és továbbra is csendben, magában aggódik a Károlyi-vágyon kockáztatása miatt.556 Csak akkor nyugszik meg igazán, amikor a gróf személyesen közli vele, beigazolódtak Bártfay félelmei, tényleg rossz boltot kötöttek: „[...] a’ Gróf megérkezvén a’ Debrői uradalomból hozzá menék. Mint előre gondolám, úgy van: szép az uradalom, de túl van fizetve; jutalmasabban kellett ’s lehetett volna ahhoz jutni.”557 Sértett önérzetét a bocsánatkérések is gyógyítják: „Jött azután Tabódy is, ’s félig-meddig megkövetett.”558 Innentől kezdve ismét teljes elkötelezettséggel dolgozik a debrői birtok ügyein: új alkalmazottakról, pecsétről, a részszerződések megfogalmazásáról gondoskodik, gyors intézkedést sürget, amikor egy kósza hír szerint a bérbeadó Grassalkovics Antal halálakor örökösei megpróbálják lefoglalni a haszonbérbe adott helységeket. „Boldog az oly hatalmas, ki bizodalmát ily munkaerőre és jellemre ruházhatja át, de boldog az oly mívelt és önérzetes férfiú is, ki ily úrnak áldozhatja munkásságát, életét, mert őt hazafiúi és magán erényeiért tisztelnie, bizodalmáért és jóságaiért szeretnie kellett volna, ha ura nem volt volna is.”559 - Toldy így emlékezett Károlyi György és Bártfay kapcsolatára.560 Az „életáldozat” mindenesetre igaz, a napló igazolja ezt számos ponton, amikor megemlékezik az állandó adminisztráció lélekölő kötelezettségéről, ami: „[...] véghetetlenül unalmas ’s időtnyelő munka, de egyszer csak meg kellett lennie [...]”.561 A titkári állás napi sok órás, véget nem érő hivatali robotja érthetővé teszi, miért van szüksége kiszakadásra, felüdülésre - ahogy Toldinak készített életrajzában írja: az „arany álmok világára”, az irodalom, a színház, a tudomány közegére. részéről mindent megtőn, a’ mi csak lehetséges volt a’ szerződés megejtésére, még áldozattal is, most pedig Kaan ’s Ullmannal boldogulni nem tud: igyekezzenek Hrg Grassalkovichék’ részéről elháritani a’ fönakadást, mert én, úgymond a’ Gróf örökké itt nem ülhetek ’s napról-napra nem várhatok bizonytalanságban. - Ekkor jelenték Ullmannt. Aha! gondolám magamban, itt vagy; ’s ohajtám, bár csakÖ N[agysá]ga keményen tartaná magát. Eltávozám, nehogy közbenszólásim ismét indulatoskodást gerjesszenek. A’ Gróf nevetve mondá, hogy már a’ gyomrom émelyeg midőn e’ tárgy kerül elő; azt felelém, nem magam miatt távozom, de mivel másoknak nem akarok émelygést okozni jelenlétemmel. - Tabódy ismét megbántott, midőn már az ajtóban valék, ’s igen kevésben mult hogy vissza nem léptem ’s meg nem szidtam mint a’ lovat: azonban erőt vevék magamon, mert már Ullmann is bemenőben volt ’s tüzet okozni, most, nem jó lett volna.” 1840. október 19. 555 1840. október 21. 556 1840. október 22. 557 1840. november 15. 558 1840. október 23. 559 Toldy Ferenc, Irodalmi társasköreink emlékezete Bessenyeitől Kisfaludy Károly köréig, Budapesti Szemle 1875, 15. sz.,11. 560 A birtok nélküli, ügyvédi végzettségű Szemere Bertalan írja szüleinek, miért vállal megyei hivatalt: „Priva- tusnak szolgája nem kívánok lenni [...] Mert a nemzet hív fia akarok lenni, cselekvő hja, amire független állapot kívántatik: pedig a nagyura a hazához hívtelenek és a nemest lenézik, megvetik.” 1833. október 25. - idézi Hermann, Szemere..., I. m., 542. 561 183 8. december 3. - „Annakutána egész félötig a’ papirosokat takarítottam irószobámban, ’s bizony jól esik tudnom, hogy valamennyire már rendben vagyok ’s ezentúl legalább egy gonddal kevesebb nyom.” 1838. december 4.
