Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN 557 zottja hogylétéről, majd egy megbízható pesti orvost küld hozzá a ház kocsiján „mit én bátor valék neki megígérni, nem kételkedvén, hogy illy körülmények közt, s keresztényi kötelességben Méltóságod bizonyára maga is kegyeskednék azt megengedni.”517 Az egyik legismertebb példa Károlyi munkaadói gondoskodására, hogy a korban ritka gesztust gyakorol: nyugdíjat adat a munkájukat már ellátni nem tudó, kiöregedett alkalmazottainak. Ezt a példát Kölcsey versben örökítette meg.518 4.3.2. A Károlyi-ház iránti hűség Ezekből a személyes élményekből, a megtapasztalt kölcsönös gondoskodásból is következik Bártfay számára a Károlyi-ház iránti hűség, a személyes elkötelezettség és az a magatartás, hogy szinte a saját sikerének érzi, ha a birtokok eredményesen gazdálkodnak. Meggyőző dokumentuma ennek az a Bártfay-levél, amellyel 1849-ben minden áron megpróbálja elhárítani a Helytartótanács által Károlyira kirótt 150 ezer forint büntetést és az emiatt fenyegető anyagi csődöt. Az 1850. január 12-én íródott, a nagykárolyi uradalmak irányítójának szóló szövegben Bártfay azon töpreng, hogyan segíthetnének a Károlyi-uradalmak tisztviselői, hogyan „törekedjünk mi is, kiknek a gazdászat nem ugyan egyenes feladatunk, de tartozásunk igen is a’ hű ragaszkodás és urunk javának előmozdítása” a hiány csökkentésére. „Például nekem is volna egy gondolatom - írja Bártfay. - Csak azt óhajtanám, ha valósulna, ne tőlem származott legyen, de mindnyájunktól egyiránt, kik Ő Méltósága’ kenyerét esszük; és óhajtanám, hogy szándékban, akaratban, tettekben, valamennyien eggyé olvadva, egyenlő és közös legyen, nem az érdem - ne keressük benne azt - hanem a háládat és a’ helyesség öntudata.” Javaslata szerint ajánlják fel ún. „tiszti-procentuácio”-jukat - ez egyfajta eredményességi prémium, „szorgalom-buzdítás”, nem hivatalos, szerződéses része a fizetésnek -, „hogy a sarcot adósság- csinálás nélkül kiegyenlíthesse” a gróf, „hitelezzünk inkább mi Ő Méltóságának, mintsem e’ végett idegenek’ segélyéhez forduljon”, hiszen nincs esély rá, hogy a jobbágyfelszabadítás következtében kieső úrbéri jövedelmek és a háborús károk összeadódásával keletkező hiányt pótolni lehessen. Bártfay szerint a józan ész is ezt kívánja, mert a gazdálkodás összeomlása nyilvánvalóan elbocsátásokkal és a nyugdíjra joggal igényt tartók számára bizonytalan jövőbeli kilátásokkal járna. „Részemről, ki sem 1848-ra sem 1849-re még egy fillért procentót nem kaptam ’s egyedül megszabott fizetésemmel beérni igyekeztem; ki két évi mozgalmak alatt szinte elég bajt és keserűséget állottam-ki; ’s kinek e napról-napra iszonyatosan növekvő városi drágaság mellett heted-magammal kellvén élősködnöm épen semmi feleslegem nincs; ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatom: hogy tiszti-procentói illetményemet, melly’ a’ múltakhoz képest évenként 300 pengő forintra rúghat, nem csak 1848- és 1849-re hanem mindaddig örömest benhagyom sőt feláldozom, valameddig azt Mélt. Grófunk’ állapotja megkívánja.” Bár „a régi, patriarchális szerkezetű világ” elmúlt, s a „polgártárs” már nem érezhet hálát és ragaszkodást - írja némi iróniával -, mégis bízik javaslata támogatásában, és kéri, hogy titokban és minden517 Bártfay László levele Károlyi Györgynek, 1839. augusztus 1., MÓL 518 „Méltóságos Nagy-Károlyi Károlyi György Ő Nagyságának, kegyes uroknak, nemes lelkű jóltevőjöknek, az uradalmaiban szolgáló tisztviselők, forró hálájoknak jeléül, e versemléket szentelik.” [Cseke, 1829. április 20. előtt.] - A keletkezésről lásd Kölcsey, Levelezés II., I. m., 155-156,938-939.
