Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
546 4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN amikor megosztja Bártfayval az adminisztrátori kinevezéséről folyó tárgyalások részleteit456 vagy a Wesselényinek adott bizonyságleveléről457 érkező híreket?458 A dátum korántsem közömbös: éppen Wesselényi ítélethirdetésének napja. Bártfay előző este feldúlt, tehetetlen dühöt érez: „Ödön még 5 órakor sem kaphatott Ítéletet, mert a’ példányokat elkapkodák. Színházba menék. Onnan hazajővén, itthon találám az említett (B[áró]. Wesselényi) ítélet nyomtatott példányát. Elolvasám. Istenem! be nyomorult az ember s annak minden cselekedete, midőn igazsága nincs, ’s nem igaz ügyet kell védnie. Maga ez az ítélet szerkezete tanúsítja az erőltetést, mellyel okok hordatnak össze, hogy valami bűnt bizonyítsanak. - Hasztalan.”459 Másnap - a naplóbejegyzés tanúsága szerint - ennek ellenére higgadt maradt. Aggódik barátjáért, mégsem mutat ellenérzést Károlyival szemben. Majd egy hét múlva, ismét egy kiélezett helyzetben véletlenül összetalálkoznak mindhárman Bártfay dolgozószobájában. A szövegnek azonban semmilyen eleme nem utal feszültségre: „Nálunk ebédelt Vörösmarty és B[áró]. Wesselényi. Ebéd után szobámban dohányoztak, beszélgettünk a’ közelgető elválásról, mert a’ Septemviratus hihetőn ma vagy holnap kimondja s közrebocsátja az ítéletet. Beszélgetésünk közben Gr[óf]. György jött be hozzám. Két vendégem nem sokára eltávozott, én pedig Ö Nagyságával végzém hivatalos dolgaimat. Wesselényi], igéré, hogy holnap után (vasárnap) még nálam eszik, ha el nem viszik.”460 Egy korábbi rendkívül kényes pillanat a fenti a háromszögben 1838 szeptemberének vége. Wesselényi perében a királyi ügyész elutasítja az addig összegyűjtött mentővallomások jelentős részét. A vádlott szeptember 24-én nyújtja be válaszát, tiltakozó és újabb hitelesítést kérő replikáját, amire 27-én kap választ, természetesen erről Bártfay is értesül.461 Károlyi György birtokait illető hivatalos ügyben Szatmárba indul Gosztonyi Miklós ítélőmesterrel. Gosztonyi tényleges feladata azonban a Wesselényi-per tanúinak hitelesítése, megesketése - vagyis kormányzati nyomásgyakorlás - és újabb terhelő vallomások begyűjtése. Károlyi ezen a napon visszautasítja Wesselényi kérését, hogy vendégül lássa nagykárolyi kastélyában, gesztusával mintegy elhatárolódik az ügytől. A kiélezett helyzetben aztán levélben próbálja tisztázni magát: „Megvallom, hogy ez nékem váratlan és felette kedvetlen dolog. S nékem nincs más módom, mint le nem jönnöm, mert mint házigazda felette bajos, hogy jóbarátomat a protonotarius [ítélőmester] miatt ne fogadjam házamnál, és más részrül ugyanaz ítélőmestert, ki executióba [végrehajtás céljából] jön le hozzám vendégfogadóba engedni szállani megint bajos lenne, és a célba vett barátságos egyezést a többi Vadaiakkal, kiknek pere még le nem folyt, könnyen gátolhatná, ha azok látnák, mely csekély tekintettel viseltetek az ítélőmester eránt, hogy azt házomnál 456 1838 decemberében felajánlja segítségét a kormánynak, elsősorban Csongrádban vagy Szatmárban vállalkozna hivatalviselésre. Erdmann, 2004, szerk. Erdész - Á. Varga, /. m., 38-39. 457 Károlyi tanúkat gyűjt, hivatalos beadványt készít arról, hogy a folyó perben Wesselényi nem tett felségsértő kijelentést. Korábban, még az 1835-ös országgyűlésen a nádor is kijelentette, hogy bár a szólásszabadságnak vannak korlátái, mégpedig az uralkodó köteles tisztelete; Wesselényi szatmári beszéde azonban nem volt felségsértő, vagyis megkérdőjelezte a bécsi utasítás alapján eljáró ügyészi vádat. Ennek ellenére az ellenzék egyes tagjai - mivel a kormányzati utasítások végrehajtójának számított - az ő intézkedéseinek tekintették a törvénysértéseket. Uo., 22. 458 „Nem sokára magához hivatott a Gróf is. Kezembe adá a’ - bécsi levelet. Illy tárgyakat velem még ez előtt soha sem közlött. Elmondám véleményemet.” 1839. február 2. 459 1839. február 1. 460 1 839. február 8. 461 1838. szeptember 27. „Délután B[áró]. Wesselényi jött hozzám.”
