Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
540 4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN a tüntetéseket, az olyan utcai politizálást, amelyben „miveit emberekhez nem illő piszkos kicsapongások miatt polgári vér folyt”, s helyesli, hogy „felszólítás intéztetik a lakossághoz, hogy illy alacsony kihágásoktól tartózkodjanak; a ki illyenekre képes, az vagy nem akar vagy nem tud élni a szabadsággal.”414 Mindez Bártfaynál nem politikai irányváltást jelent, hanem az 1840-es években vallott nézeteiből következik. Ez természetesen azt is jelenti, hogy tetteivel rendületlenül kitart mérsékelt ellenzékisége mellett. Mint azt az ebben az időszakban keletkezett naplója tanúsítja, 1849 nyara után elvi és gyakorlati szolidaritást vállal a bebörtönzött Károlyival, elítélt és kivégzett sógorával, Batthyány- val, valamint minden tőle telhető módon segíti azokat, akiket a szabadságharcban való részvételük miatt üldöztek. A napló nagy mennyiségű szöveganyaga lehetőséget ad arra is, hogy a szóhasználat és bizonyos értékjelző szinonimacsoportok alapján megvizsgáljuk Bártfay viszonyulását olyan, általa egységesnek látott társadalmi csoportokhoz, amelyeket a történetírás más struktúrák mentén ír le. A nyelv segítségével, azaz egy más médiumon keresztül közelítsük most meg az „ellenzéki” vagy a „radikális/mérsékelt” politika címkéit! Egy ilyen irányú kísérlet felhívhatja a figyelmet arra, hogy a korszak meghatározó szövegeinek értelmezését talán árnyalhatja a nyomtatásban meg nem jelenő magánbeszéd, a nem nyilvánosságnak szánt írásművek, naplók, levelek fogalomhasználatának vizsgálata. Jellemző, hogy a ’pór’/’paraszt’ kifejezés egyszer sem jelenik meg a naplóban. Ugyanakkor gyakran feltűnik a nép’ - többféle, jól körülhatárolható jelentésben. Elsősorban mint ’népsokaság’, ’néptolongás’, ’népkavargás’, arctalan emberek, akik a nagyváros jellegzetes lakói.415 A másik jelentése pedig: ’aljas’, ’közönséges’, ’egyszerű’ emberek.416 De megjelenik néprajzi („népség”) és történeti értelemben is, gyakran viszont egyszerűen csak közönséget, az emberek alkalmi közösségét jelöli.417 A nép = nemzet értelemben való szóhasználat a legritkább a naplóban, ugyanakkor találni olyan helyet, ahol rendkívül hangsúlyos helyzetben fordul elő: „Említé, hogy a’ Gr[óf], Cziráky kapujára fölragasztott papiroson ez lett volna irva: Borzadj nemzet! Fő törvényszékeid hóhértanyákká váltak; Wesselényi, a’ Nép’ embere börtönben!”418 Elgondolkodtató, vajon mi lehet a szó pontos jelentése a szerző számára Széchenyi röpiratának címében, a Kelet Népé ben,419 aminek megjelenése Bártfay naplójában az utolsó év legfontosabb politikai eseménye. (Hasonló kettősségre célozhat Szemere Pál Kölcseynek írott levele: „Hogyan találod a magyart? Mennyiben népnek, s mennyiben nemzetnek?”)420 Bártfay a közvélemény, a politikai közösség vagy egyszerűen a műveltebb emberek csoportjára inkább a ’közönség’ kifejezést használja,421 mint a ’nemzetet’. Jellemző adat, hogy a pesti megyegyűlés résztvevőit nem ezzel a szóval jelöli.422 4,4 Bártfay László levele Károlyi Györgynek, 1848. május 11., MÓL, Károlyi György iratai (P. 414.) - Bártfay László levelei Károlyi Györgynek, 7. fiók, Lad. 5. 415 1839. április 1. „Néztük a’ pesti dunapartról a’ Gellért hegyen hangyaként hemzsegő sok népet.” 416 1839. július 2., 1839. szeptember 20. 417 1840. január 25. 418 1839. február 12. 419 A „Kelet” a keleties, a magyarság keletinek gondolt eredete a latin-keresztény kultúrkörrel szemben másnak, de ugyanolyan értékesnek számított a közbeszédben ekkorra. Lásd Lukács Anikó, Nemzeti divat a reformkori Pesten, Korall 2002. december 10., 41. 420 Szemere Pál levele Kölcsey Ferencnek, 1832. december 11. = Szemere..., I. m., 239. 421 A történészek is ezt a kifejezést használják a korabeli jogi, politikai közösségekre, a vármegyei, városi közéletben résztvevőkre: „a törvényhatóságok politizáló közönsége”. Például Völgyesi, Pest vármegye..., I. m., 101. 422 1 841. május 5.
