Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. politikai Állásfoglalás a titkár helyzetében 533 politikusát”354 Bártfay csodálja éles esze miatt.355 Az elmélyült, ugyanakkor határozott és energikus Dessewffyt a közvélemény „a magyar Gentznek356” hívja, aki „rendteremtő és szintemelő újítások” révén kívánja korszerűsíteni és a Birodalom politikai szerkezetéhez közelíteni a magyar rendi struktúrát.357 Nem lehet véletlen, hogy Bártfay az igazi Gentzet, a korszak egyik legnépszerűbb konzervatív politikai gondolkodóját is megszállottan meg akarja ismerni.358 A Világ szerkesztőségéhez a másik kapcsolatot Császár Ferenc jelenti, akit a váltójogi problémák iránt elkötelezett Bártfay „szakértőként” ismer.359 Fontos olvasmánya Ignaz Wildner bécsi egyetemi tanár, ügyvéd tanulmánya,360 akit 1839-ben Metternich hívott meg, hogy váltójogi törvénytervezetet készítsen a magyar országgyűlés számára.361 Ugyanekkor jelenik meg Császár362 könyve is. Az Atheaeumban és a Századunkban éles és személyeskedő polémiába kezdenek a váltójogi kérdés szakértői. Nem csupán a gyakorlati kérdések kerültek itt szóba, azaz például, hogy mi legyen a hamis váltókkal, hogy mi érvényesíti, hogy milyen eszközökkel lehet letiltani stb.,363 de legalább ilyen hangsúllyal került elő a magyar jogi szaknyelv364 fejletlensége vagy a Jászay Pál-féle Wildner-fordítás érvényessége is.365 Bártfay érdeklődése láthatóan igen 354 Völgyesi, Pest vármegye..., I. m., 101. 355 1841. szeptember 6. ,,A’ Kisfaludy társaság ülésébe menék. Ott olvastuk (ülés után) Vörösmarty, Szemere, én a’ » Világ« tegnapi számában lévő czikket Záborszky joguralma ellen. Éles ésszel van írva; aligha nem Gr[óf]. Dessewffy Auréltól.” 356 Friedrich von Gentz (1764-1832), porosz, majd osztrák államférfi, a Napóleon-ellenes összefogás, az európai hatalmi egyensúly megteremtésének szószólója, a forradalmi és alkotmányos mozgalmak, a Vormärz ellenzője. Bártfay az Ausgewählte Schriften (Stuttgart, 1836-38, V. Emlékiratok és levelek) köteteiben olvassa a Briefwechsel zwischen Gentz und Johannes v. Müllert. 357 Dénes Iván Zoltán, Közüggyé emelt kiváltságőrzés, Akadémiai, Budapest, 1989, 31-36. 358 1 841. május 3. „Olvastam, és olvastam, mert Gentz nagyon érdekel. Nem mintha nézetim övéivel egyeznének: de álláspontja, ’s a’ források, mikből dolgozatait merité, ingerelnek. Délután is olvasással foglalkodám.” 359 1841. szeptember 15. 360 1840. november 1. (Elhozám Wildner 1. füzetét.) A könyvet már 1840. október 20-án hirdeti a Figyelmező. 361 Ignaz Wildner (1802-1854), Hiteltörvények, melyek az 1840. országgyűlésen hozattak, I. (3 füzet), ford. Jászay Pál, Bécs, 1841. 362 Császár Ferenc (1807-1858) költő, író, műfordító, ügyvéd, 1832-től az Akadémia levelező tagja, 1836-37-ben tisztviselő a váltókereskedelmi és tengeri konzulátusi törvényszéknél, 1840-től pesti váltófeltörvényszéki ülnök. Ekkor teszi közzé Váltójogi műszótárát (1840), ami akárcsak Wildner írása, annak a széleskörű sajtóvitának a része, amely a közteherviselés elkerülhetetlennek látszó bevezetése körül bontakozik ki. 363 „Én a törvény’ rendeletéit mindenik esetben czélirányosnak és jogosnak tartom. [...] valamint a’ letiltóról nem hihető, hogy ok nélkül bajt és pert keressen magának, úgy az elfogadónak is szabadságában állott a’ váltót bemutatáskor jól megvizsgálni, s’ elfogadását minden oldalról meggondolni. Ha tehát elfogadta, zenvedje vigyázatlansága kárát. Tudósítvány (Aviso-Brief) nélkül úgy sem fogad el soha egy okos tőzsér váltót.” Foga- rasi, I. m., Figyelmező 1840. szeptember 1., 556. 364 „»Magánváltó« (Sola-Wechsel) helyett talán jobb volna: egyes váltó, ’s illyen nemcsak idegen, hanem saját váltó is lehet, sőt leginkább ez szokott ollyan lenni, úgy hogy közéletben ’ saját váltó Sola-Wechselnek hivatik. [...] »Zálogoló« (Pfandgeber) ugyan a’ törvényben áll, de talán jobb volna: zálog-adó. Mert zálogolni a magyarban azt teszi: zálogot venni (valakin). Egyébiránta szerző előadása mindenütt könnyen folyó, ’s mind a’ két munka gonddal és csínnal van nyomtatva.” Uo., 539. 365 Lásd Császár Ferencz, Az 1840-d. XV-d. tcz. I. r. 64-d. §-ának felvilágosításában, Athenaeum 1840. augusztus 20., 15. sz., 225-229; 1840. augusztus 23., 16. sz., 241-245; Jászay Pál, Mutatványok, dr. Wildner „Hiteltörvények” czimü munkájából, (Könyvismertető), Athenaeum 1840. szeptember 17., 23. sz., 353-361; 1840. október 11., 465-471; 1840. október 29., 545-555; 1840. november 1., 561-566; Dr. Wildner Ignácz, Zárszavam az óvásról. (A cikk válasz a Századunk recenziójára, amit kiegészít a fordító, azaz Jászay Pál is.) Athenaeum 1840. november 8., 593-600; Athenaeum 1840. november 12., 615-618. - A zárócikk már a visszhangot összegzi: Wildner - Jászay, Mit ítél a külföld a magyar váltótörvények felől? Athenaeum 1840. december 6., 727-728. A vita zárása a Kossuthhoz közel álló Fényes Elek röpirata {Magyarország hátra maradása ügyébne felelet dr. Wildner Ignácz úrnak, 1844). Ebben a nemesi adómentesség megszüntetésével szemben az osztrák vámrendszert teszi felelőssé a hazai gazdaság állapotáért.
