Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A NAPLÓÍRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ 527 désnek köszönhető Bártfay In re literaria et educaţionali címmel írt véleménye 1832-ben Csongrád követei számára az országos bizottság munkájáról, amely követutasításul is szolgált. Az 1830-as évek közepére, végére az egykori külső Üllői úti ház baráti társaságának világa már átalakult. Megváltozott céljaikról Szemere így tudósítja Kölcseyt: „Kazinczy triászát Kisfaludy Károly triásza (Bajza, Schedel, Vörösmarty) váltotta föl; s ebben a mi Laczink úgy áll, mint valaha te állottál a mienkben.” - „Egyébiránt mind Laczi, mind én nem gyönge viszonyban állunk velők. Ő a költészetet törvénytudomány- nyal cserélte föl; én az Íróból olvasóvá váltam, -se körülmények üdvösséges változtatásokat hoznak elő. Ide járul, hogy Laczi hivatalában pontos és szorgalmas azon fölül, hogy gyors és ügyes; s azon fölül, hogy az »Athenaeum és Figyelmező« számára,318 minden fölszólíttatáskor dolgozni kész. [...] Egyik legfőbb nyereségem az, hogy a derék, a tiszta lelkű Bártfay házánál teljes bátorságban és bizodalommal jelenhetek meg.”319 Az egykor összetartó Alsaták társasága az 1838-as árvíz után költözködni kényszerülő Bártfay új otthonában már alig-alig van jelen, s Kisfaludy, Kazinczy és Kölcsey halálával meglazul a hajdani kapcsolatrendszer; a családot, az önálló otthont alapító, korosodó barátok esténként már nem járnak hozzájuk. Az 1840-es évek közepétől az irodalmi generációváltással, az új típusú sajtó, a politizáló irodalom megjelenésével Bártfayék hajdani befolyása, népszerűsége már biztosan a múlté, Petőfiék irodalmi, majd politikai radikalizmusát teljes értetlenséggel és ellenérzéssel figyeli. 1848. március 18-án bátyjának írott levelének egyik értékes melléklete a Dicsőséges nagyurak... kéziratos másolata.320 „Vájjon ki biztosít máról holnapra, hogy valami irtózatba nem sodortatunk-e? Eddig ugyan személy s vagyonbiztosságunk nem támadtatott meg: azonban a néptömeg ollyan mint a hó-lavina; nyomrul-nyomra szaporodik, s magával sodor a mélységbe. Hogy a rósz akarat nem hiányzik, láthatod a túlsó lapra írt gyönyörűséges felhívásból is. Oh valóban betegek és gonoszak vagyunk. De hol vannak hát az Üdvözítők? Ha felháborították a sárkányt, álljanak elő s állítsák vissza a rendet, melly minden felé szakadozik.”321 Bártfaynak a Károlyihoz írott 1848-as levelei egy olyan, egyre passzívabbá és sodródóbbá váló pesti polgár hangulatának értékes dokumentumai, aki nem tud mit kezdeni a forradalmi változásokkal.322 318 Bártfay az Athenaeumba Labancz Lipót álnéven ír vitacikkeket (1841, 61-73), aminek sorsát és a nyomában támadó összeütközést Bajzáékkal részletesen követi a naplóban (1841. május 23.; május 26., június 2-8., 16., 20., 21., 25., július 4., 7., 9., 12.) 319 Szemere Pál levele Kölcseynek, 1838. január 7-9. = Szemere Pál munkái, I—III., s. a. r. Szvorényi József, Budapest, 1890, 286. 320 A viszontválaszában Bártfayhoz hasonló tisztséget betöltő, ellenzéki gondolkodású bátyja így aggódik: „a volt oppositio szepeg, mert hiszem torkára fog forrni a rögtönzés, s úgy látom hogy: az akasztanivaló Petőfi Sándor az uj divatu nyakravalót számunkra készíté!” Bártfay József levele Bártfay Lászlóhoz, 1848. március 21. = Petőfi a kortársak leveleiben és naplóiban, Petőfi-adattár, II, s. a. r., szerk. Oltványi Ambrus - Kiss József, Akadémiai, Budapest, 1987,71. 321 Bártfay László levele Bártfay Józsefhez, 1848. március 18. = Uo., 67-68. 322 „Csak a hírlapok izgatnak s mindenféle híreket és okoskodásokat terjesztgetnek, főkép a »Martius 15« napilap, melly mint látszik azt tűzte ki feladatául, hogy a Minisztériumot bosszantsa folytonos megtámadásaival, minden érdeket sértsen, személyeket piszkoljon, s nyíltan hirdeti már, hogy szándéka revolutio. A kormány pedig ennek ellenében hallgat, mind a mellett, hogy alkotmányunk monarchiái, és igy ezen állapotunkat kellene consolidálnunk, s további zökkenések vagy épen gyászos dulakodások nélkül iparkodnánk átalakulni: mert bizony máris nyaktörtő ugrást idéztek-elő Martiusi haza boldogítóink, mellyből, a mennyire csak bírunk, rendre és erőre kellene felkászolódnunk, mi különben is évek munkájába kerül, ha isten segít.” A Lederer tábornok elleni tüntetést pedig értelmetlen provokációnak írja le, mivel „a macska-zenészek tanuló-ifjak, henyélő ügyvédek s holmi járda-tapodók s. a. t. mondatnak lenni”: „Képzelhető, hogy ha neki nem estek volna is a fegy
