Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A NAPLÓlRÓ: BÁRTFAY LÁSZLÓ 513 jöttét is befolyásolta: „.. .az lett volna-e nála nélkül életünk, munkásságunk, sőt némely munkánk is, a mi lett? Bocsánat a hosszabb kitérésért - de nem kitérés ez: e nő volt a gyémántkapocs, mely e legszebb láncot összetartotta, mikor még egész és ép volt.” A kétségkívül rendkívül olvasott, magyarul jól beszélő, ám elsősorban németes műveltségű221 Bártfaynénak a magyar irodalom műveire kifejtett hatását Toldy itt jócskán túlértékeli. Bártfayék közös érdeme valójában az inspiráló közeg megteremtése, bár az utólag nehezen meghatározható, hogy teljesítették-e az irodalmi szalontól elvárható kritériumokat. Bártfaynak ugyanis a saját maga által megfogalmazott „szalon-képe” egy olyan helyszín, ahol kötetlen és külön rituálék nélkül, fesztelen baráti együttlétek tarthatók. Felesége, aki maga a „szelídség és példátlan jóság”, itt nem szalonvezetői, sokkal inkább a háziasszonyi erényeivel vívja ki a baráti kör tiszteletét.222 A Bártfay Lászlóról szóló irodalom szinte egyöntetűen - talán Horváth János könyvét kivéve223 - a Toldy felrajzolta európai párhuzamok nyomdokán halad.224 Ezek szerint Bártfayék szalonja „eddigi irodalmi szalonjaink között a legelőkelőbb helyet foglalja el”,225 ahol „ami az esték külső fényét, szellemét illeti, talán alatta maradt a klasszikusan kifejlett francia irodalmi szalonnak, nehézkesebb, csiszolatlanabb, korszerűen magyarosabb volt.”226 Benne a háziasszony „sok olyan irodalmi vitában, amelynek eredménye jelentős lépéssel vitte előbbre kultúránkat [...] személyesen is résztvett a tiszta hangnem igényét és kötelezettségét kérve.”227 Fábri Anna Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten. 1779-1848 című könyve a Toldyétól eltérő kérdésekkel közelít az irodalom intézmény- rendszerének kiépüléséhez, s a rendiség kereteit fellazító, a magánélet kereteit átalakító társas formák egymásba épülését más összefüggésben vizsgálja.228 Ahogy egyik fejezetcíme is jelzi, nála az irodalom - társulás. A szalon tehát nem csupán az irodalom szereplőinek találkozóhelye, hanem egy célirányos tevékenység helyszíne: tényleges társas együttlét lehetőségének hiányában „börtönszalonként” és „levélszalonként” vagy „munkavacsoraként” is működik. A szépirodalom produktumait tehát mellékesnek nem tekinthető körülmények is meghatározzák: a nők jelenléte íróként, feleségként, háziasszonyként és közönségként; a vidéki és városi lét közegének különbsége; az öltözködés, a megjelenés 221 A német anyanyelvű Jozefina haláláig németül levelezett, s akárcsak idősebb barátnője, Török Sophie, valószínűleg nem tudott tökéletesen írni magyarul. A Bártfay-napló kizárólag német nyelvű olvasmányairól emlékezik meg, Bártfayné ugyanakkor természetesen jelen van Vörösmarty műveinek vagy a Kisfaludy Társaság pályázatainak felolvasásain is. 222 1838. március 13. 223 Horváth János említi mindkét motívumot: Bártfay összekötő szerepét és szalonját is, de egyiknek sem tulajdonít különösebb jelentőséget: „Helmeczyvel együtt Kazinczy híve volt, ő adta Kisfaludy Károlynak tanulmányozás végett Kazinczy Ossziánját, miután 1819-ben összebarátkoztak. [...] Az Aurórában néhány verse s 1826-ban egy sikerültebb történeti novellája jelent meg: Királyi fény és kegyelmesség címen, ez Szinnyei Ferenc szerint Kisfaludy Károly Tihamérjával együtt Jósika előfutárának tekinthető, s W. Scott hatása is jelentkezik benne; Mátyáskori, várhoz fűződő történet, sok leírással (Mátyás esküvője, Beatrix koronázása, a királyi palota stb.). Mióta 1826-ban megnősült, Kisfaludy Károlyék sokszor összejöttek nála, ő volt a »Szövetség« házigazdája.” Horváth János, Kisfaludy Károly és íróbarátai, Művelt Nép, Budapest, 1955, 125, 28. - A másik, a pesti irodalmi életről szóló összefoglaló, amely nem vagy alig használja a „szalon-motívumot”: Waldapfel József, Ötveti év Pest-Buda irodalmi életéből, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1935. 224 Ágoston József, Bártfay László és neje, Budapesti Szemle 1885/44, 161-170; Kalmár, I. m. 225 Kalmár, /. m., 36. 226 Uo. 227 Uo., 33. 228 Fábri, Az irodalom..., I. m., 8-9.
