Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÄRTFAY-DIÄRIUM SAJÁTOSSÁGAI 503 Jól tudta, mily nagy gyötrelem éri majd barbár kezektől, [mégis a sok rokon, s kiváncsi nép közt elhaladva - törölt sor] félresodorta az útban állót. Úgy ment derűsen, mintha pereskedők ügyét lezárván, most a venafrumi kies vidék, vagy hűs Tarentum várna reá, pihenést kínálva.)159 Horatius Regulusról szóló ódájának egy részletét idézi a napló, amely szinte minden elemében - önkéntes börtönbe vonulás, az adott szó szentsége, a kegyelem elutasítása - illik Wesselényire. Csupán egyetlen fontos pontban nem; a különbséget a törölt sorral emeli ki Bártfay. Míg Regulus a nép és rokonai sorfala közt, fájdalomtól és csodálattól övezve vonul ki a szenátusból és példája ezáltal fennmarad, Wesselényi méltóságteljes, higgadt, sőt „derűs” viselkedésének alig néhány barát lehetett tanúja. Wesselényi naplója ekkoriban többször rögzíti a közhangulat Wesselényivel szembeni megfordulását: „Annak aki nem egyedül önmagában, s magávalteli él, keserű lehetne magát úgy elhagyatva, s így divatból kimenve látni, mint most én vagyok. [...] Minő különbség három évvel ezelőtt, midőn egy egész város világosítása ezerek ujjongó üdvözlésére csillámlott. Ez a sors játéka.”160 Széchenyi aznapi bejegyzése is részvétlen, távolság- tartó: „Wesselényi]-nek nálam kellett volna ebédelnie, - ám Hubay Budára kísérte. Fejes azt mondja: ott fog maradni. Senki sem indult föl és bánkódott különösebben! -”161 A hálátlan jelen elől Bártfay zaklatottságában, álmatlan éjszakákon és hajnalokon többször is a klasszikusokhoz menekül, bizonyítva, hogy generációja számára ez a szöveghagyomány jelentette a politika és a közélet fordulataiban elbizonytalanodó értelmiségi számára a tájékozódási pontot.162 Annak az olvasókörnek, amelynek Bártfay írása készült, minden bizonnyal fölösleges volt részletezni az óda főszereplőjével való párhuzamot. Regulus a római hagyományban az elveihez sziklaszilárdan ragaszkodó, az ellenséggel semmiféle tárgyalásba nem bocsátkozó férfi példája.163 (Marcus Atilius Regulus a köztársaság konzuljaként az I. pun háborúban véres, kíméletlen csatákban győz Afrika földjén, mígnem egy ütközet során fogságba kerül. Öt éves fogsága után előkelő karthá- góiak szabadon bocsátása fejében és elsősorban a béketárgyalások előkészítésére Kr. e. 250-ben visszaengedik Rómába, ő azonban szenátusi beszédében a kegyelmet nem ismerő, elszánt küzdelemre bíztat, és azt kéri, adott szava szerint hadd térjen vissza Karthágóba. „Nem veri majd a punt, / nem űzi újabb fergeteges csatán, / ki karjain már szíjat érzett, / s várta remegve halála napját. // Harc menti csak meg most a mi életünk, / háborúban szégyen a megalkuvás!” Horatius versében Regulus - akárcsak Wesselényi - teljes megadással várja, míg a szenátorok elfogadják személyes döntését, elköszön családjától és elindul vissza, Karthágóba, ahol megérkezésekor nyomban kivégzik.) 159 Religius hősi példája = Horatius legszebb ódái, vál., ford. Szepessy Gyula, Budapest, 1984, 113-114. 160 Idézi Veress, Fürkészések..., I. m., 74. 161 Széchenyi, /. m., 2002, 787. 162 „Fölütém Horáczot ’s azt forgatám. Azután Írtam.” 1839. február 12. 163 Der kleine Pauly. Lexikon der Antike in fünf Bänden, IV, Deutscher Taschenbuchverlag, München, 1979,1368- 1369, Regulus címszó alatt.
