Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
498 2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI Széchenyi és Károlyiné között játékos, erotikus intimitás alakul ki, amit Széchenyi szakít majd meg.129 Ezt az értelmezést erősítő érv, hogy Széchenyi más esetben nem fogadott el hasonló kérést. Károlyi György pedig az ő számára ekkor már csak egy „régi barát”, akinek „sokszor zsörtölődött ellenzékieskedő politikai megnyilvánulásain”, és akiről az a véleménye, hogy „nincs erős karaktere, politikai egyénisége, könnyen kijön a sodrából. [...] Magántermészetű ügyeikben pedig kifejezetten cinikusan”130 szól róla. Bártfay naplójának szövege megengedi mindkét feltételezést:131 a taktikai-politikai közeledését csakúgy, mint a házasságtörést fedező baráti gesztust. Mindenesetre Bártfay hallgat a vele egy fedél alatt lakó munkaadóinak magánéletéről, azok fogadásairól, báljairól, vendégeiről, ezzel is bizonyítva azt, hogy szoros hivatalos együttműködésük ellenére privát életeseményeik elkülönültek. 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban „A szép tehetségű, nagy készületű s buzgó férfiút némely külső okok, mindenek fölött egy mindinkább gyérülő tulajdon: az önbizalmatlanságig túlzott szerénység, távol tárták a tettleges résztvevéstől, de szívélyes, baráti készségben kifáradhatatlan, minden súrlódást kerülő s távolító személyisége, bizonyos összetartó engesztelő elemként, a netalán élesedő viszonyok között is közös méltánylat tárgya volt. Azon egyéniségek egyike, mik, szögletek és ellenzetek, lobogás és hullámzás nélkül, zajtalan hűséggel haladnak szerény ösvényükön, mit sem a diadal nem keres fel, sem annak szülője a szenvedély.”132 Kazinczy Gábornak a Bártfay László pályáját és jellemét összegző emlékbeszédét a napló szövegével összevetve különösen érdekesnek mutatkozik az idézet utolsó szava, a „szenvedély”. Ez a kifejezés ugyanis kulcsszó a naplóban. Ezt és szinonimáit akkor használja Bártfay, amikor alapvető értékeket rangsorol, amikor másokról vagy magáról mond véleményt vagy amikor általánosságban elmélkedik az emberi cselekedetek okairól és indítékairól. Érdemes lehet tehát körbejárni, mit is jelentenek valójában, mit takarnak a szövegben az erkölcsi ítéletekkel összefüggésbe hozható fogalmak, s milyen környezetben fordulnak elő. A szóhasználat vizsgálata a naplóíró mentalitásának megközelítéséhez termékeny eszköz lehet, hiszen a nyelvi megformálásból, a gyakran ismétlődő, fontos, értékhordozó szavakból az általános beállítódásra is megbízhatóan következtethetünk. 129 Széchenyi lemond a Karolinánál teendő látogatásról a csurgói Károlyi-kastélyban: „[...] az ember elveszthetné az eszét [...] eképp jobb távúi maradni.” - idézi Velkey, „Estve..., I. m., 87. - Amikor Széchenyi 1846-ban kormányhivatalt vállal, Károlyiné azzal mutatja ki ellenérzését, hogy fölmondja a közös páholybérlést a német színházban. A konfliktus nyilvánosságra kerülését Károlyi akadályozza meg, aki Széchenyi kérésére megmarad a közös bérletnél. 130 Uo., 83. 131 Példa az ugyanazon „valóságelemekkel” dolgozó, de önálló narratívaként értelmezett személyes forrás szubjektivitásának és partikularitásának kérdéséhez. Kiss Zsuzsanna, Apák és fiúk. Egy Zala megyei naplóíró kisnemesi család két nemzedéke, Aetas 2008/3,17-24 (Az Egy epizód három szemszögből című fejezet). „Vajon segít-e ez az egyes források viszonylagosságának eldolgozásában, kiegyenlítésében? Kiegészítik-e egymást az egyedi történetek? A történész nem bíró, nem puzzle-rakó - narratívaadó szerepkörbe kerül végérvényesen.” 17. 132 Fábri Anna, Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten. 1779-1848, Magvető, Budapest, 1987, 526-527.
