Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A Bártfay-diárium sajátosságai 2.1. A NAPLÓMŰFAJ, A SZEMÉLYES MÚLT FELÉRTÉKELŐDÉSE Bártfay László kéziratos naplójának megjelentetése egy folyamatosan bővülő sorozat része, amely a műfaj iránti érdeklődés reneszánszát jelzi.4 A kiadott memoárok, magánnaplók száma folyamatosan növekszik az 1970-es évek végétől. E forrástípus felértékelődése elsősorban a történeti múlttal foglalkozó tudományok szemléletében végbemenő fordulatnak köszönhető, noha az irodalomtudomány és a pszichológia5 számos területe számára is fontossá vált: a naplószövegek az emlékezés, a narráció, a személyiség, az identitás kialakulásának kutatásához is nélkülözhetetlenek. A történettudomány módszertanában bekövetkező változások6 átértékelték a történeti valóság fogalmát, amely mintegy „a megélt emberi tapasztalatok, a megélt történeti események és a megélt társadalmi struktúrák szűrőjén, közvetítésén keresztül ragadható meg.”7 A történeti tény 4 A napló műfajának új kontextusairól szerteágazó és bőséges elméleti irodalom áll rendelkezésre. Elsőként Gyáni Gábor írt a magánnaplók jelentőségéről: A napló mint társadalomtörténeti forrás. A közhivatalnok identitása. A cikken belül A napló mint társadalomtörténeti forrás című fejezet = Uő., Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Napvilág, Budapest, 2000,148-142; K. Horváth Zsolt, Önarcképcsarnok. A személyes emlékezés mint történelmi probléma = A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa, szerk. Szekeres András, L ’Harmattan, Atelier, Budapest, 2003,81-102, elsősorban A napló és a saját idő című fejezet: 83-35; írott és olvasott identitás. Az önéletrajzi műfajok kontextusai, szerk. Mekis D. János - Z. Varga Zoltán, L’Harmattan, Budapest, 2008; az egyes problémákról lásd A következetések módszereiről című fejezetet. 5 Számos pszichológus reagált erre az új megközelítésre. Pléh Csaba Gyáni Gábor Emlékezés... könyvének ismertetőjében kapcsolódási pontokat keres a pszichológia különböző irányzataihoz, amelyek egyrészt elismerik bizonyos pszichikus funkciók történeti jellegét: „az emberek lelki természete maga mennyiben változó, menynyiben történeti jellegű, mely így kicsúszna a természettudományok nomotetikus hálójából [...] jelentésteli, megértő pszichológia, amely a történelemben élő emberre irányul”. Másrészt „az emlékeket a felidézés és a társas közeg által konstruáltnak képzelik el.” = BUKSZ 2001. tavasz, 199. Ehhez: Kónya Anikó, A személyes emlékek társas természete = Kollektív, társas, társadalmi, szerk. Uő., Akadémiai, Budapest, 1999,149-162. - A pszichotör- ténetírásról mint önálló irányzatról: Botond Ágnes, Pszichohistória = Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek, szerk. Bódy Zsombor - Ö. Kovács József, Osiris, Budapest, 2003,532-556. 6 Magyarul a téma összefoglalása: uo., szűkebben a mikrotörténetről: Szíjártó István, A mikrotörténelem, 494-513; a történeti antropológia irányzatairól 11-22; a „nyelvi fordulat” következményei a történetírásban uo., 41-46, valamint Czoh Gábor - Sonkoly Gábor, Bevezető = Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években, szerk. Uő., Csokonai, Debrecen, 2000; Bódy Zsombor - Czoh Gábor - Sonkoly Gábor, Paradigmaváltás a francia társadalomtörténet-írásban, Aetas 1995/4,131-141; Richard van Dülmen, A történeti antropológia a német társadalomtörténet-írásban = A német társadalomtörténet-írás új útjai, szerk. Vári András, MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1990,80-101; Gyáni Gábor, Miről szól a történelem? Posztmodern kihívás a történetírásban = Uő., Emlékezés..., I. m., 11-47; Összefoglaló cikk a fordulatról: Niedermüller Péter, Paradigmák és esélyek avagy a kulturális antropológia esélyei Kelet-Euró- pában, Replika 13-14, 1994. június, 89-129; elsősorban A mindennapi élet története: az „antropologizált” társadalomtörténet című fejezet, 112-117. Lásd ehhez Gyáni Gábor hozzászólását a történettudomány szemszögéből: A társadalomtörténet mint retrospektív kulturális antropológia, Replika 15-16,1994. december, 191-198. 7 Niedermüller, 7. m., 117.
