Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

BÁRTFAY LÁSZLÓ NAPLÓI - 1839. Januar - Februar. IV

1839. FEBRUÁR

159

künkön megtörténhetik.1220 - Sebes azt válaszold, hogy a’ kötelességet, bár milly szomorú ’s terhes, igen is tartozik teljesíteni: de itt azontúl terjeszkedni nem szoktak. - Egy játék franczia kártyát is kívánt magának Wesselényi], szereztetni, még ma, valahonnan a’ kávéházbol, ha nem lesz is újdonnan új: mert hihetőn még ma el kell a’ grand pa- tience-t1221 kezdenie.

Nem tudom, a’ szoba volt e olly nagyon befűtve, vagy maga a’ jelenet okozá, de szo- katlanúl izzadtam. Való úgyan, a’ nehéz köpönyeg is nyakamban volt, ’s hatan álltunk ott egyrakáson. A’ Hadnagy, mint említém, mindjárt kezdetben a’ levéllel eltávozott. Mintegy három óranegyedig beszélgettek, leginkább Wesselényi, a’ Kapitány és Be- nyovszky. Hubay ritkábban, ’s nevezetesen akkor, midőn a’ Velenczei utazásról folyt a’ szó, ’s a’ Kapitány azt mondá, hogy biz’ annak már 24 éve; Benyovszky megjegyzé: hogy nem volna rósz, ha ‘ magunkféle emberek vagy 20 évvel megiíjabbodhatnának - Hubay azt feleié: hogy szeretne 12ik évébe visszalépni. - Elhiszem a’ jó embernek, hogy lelke az ártatlanság’ azon korába örömest térne vissza, midőn még felsőbb parancsolatok nem kényszeríték, felebarátja ’s honfia ellen, meggyőződése ellen is bűnt követelni, ’s igaz-nem igaz, törvényes-nem törvényes utakon elmarasztó Ítéleteket hajhászni. Azonban kijutt mindenkinek a’ maga osztályrésze.1222 - A’ szoba mindinkább sötétülni kezdett, ’s az idő félhathoz közel lehetett. Ekkor Sebes rám vetvén szemeit, kérdé: ki vagyok? ’s tollat vévén kezébe, a’ kanapé előtti asztalkán fekvő papiros ívre fölira nevemet, a’ mint azt megmon- dám. Kérdé továbbá hivatalomat, characteremet;1223 azt is megmondám ’s ő följegyzé. B[áró]. Wesselényi és Benyovszky azt adák hozzá, hogy szives valék a’ Bárót fölkisérni.- Igen is, mondám, több évig laktunk egy fedél alatt, ’s meg akarám nyugtatni érzelmeimet a’ részvétnek illy bizonyítása által is. - Hasonlóul irá föl a’ Kelemen nevét.

Isten áldjon meg édes Miklósom! megszólala Benyovszky, midőn Hubay kívülről visz- szajött, hova csak kevéssel ezelőtt fordult ki és jelenté, hogy János, a’ Báró’ inasa, annak bútorát már elhozá ’s ágyat vet az illető szobában. - Wesselényi], megölelé Benyovszkyt, utána Kelement, legutoljára engem. - Mi kimenénk: ő a’ Kapitánynyal a’ szobában hátramaradt.

Még most is érzi lelkem a’ kézszoritást, mellyet az elválás’ végpillanatában tőle nye- rék.1224 ’S büszke vagyok azon öntudatban, hogy a’ körülmények’ kedvezéséből egészen fogsága’ helyére kisérhetém. Ez által megtiszteltetve érzem magamat, ’s dicsekedve fogom emlegetni halálomig.

A’ kaput akkor nyiták ki az őrhelyi gránátos katonák, midőn a’ kapualjába jövénk.- Tessék! mondá hozzám és Kelemenhez Hubay. Kérem tessék! mondám őt visszakínálva. De a’ mint megújítá a’ jeladást igaz, felelém; hiszen itt mi vendégek vagyunk, ’s kimentem.1225 A’ fiaker, mellyen jövénk, kün az utczán várakozott, (valamint az is mellyen Wesselényi], jött) fölülénk rá Kelemennel, ’s a’ dunaparton száliánk le. Onnan a’ jégén keresztül vissza Pestre, ’s én haza. - A’ Fejérhajó’1226 közelében Vörösre akadtunk, ki

1220 Az eseménysor rögzítésének célja egyértelműen a mintaadó magatartás bemutatása: 2.3.4. Resignatio; a nar- ráció váltására: 2. A Bártfay-diárium sajátosságai (2.1.3. A narráció típusai és célja).

1221 Két csomaggal, egyedül játszott passziánsz, kirakós kártyajáték.

1222 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban; 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében (4.1. Átjárók a politikai táborok között, 4.1.3. Eszmények és normák).

1223 Itt: tisztség, hivatal.

1224 1 2.4.2. Testi gesztusok.

1225 Lásd az 1184. sz. jegyzetet!

1226 Lásd a 238. sz. jegyzetet!