Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

BÁRTFAY LÁSZLÓ NAPLÓI - 1839. Januar - Februar. IV

i839- februar [A hónap első napjaiban jut a pesti közvélemény Wesselényi ítéletének nyomtatott szövegéhez. Az igazságtalanság ismét mélyen felkavarja Bártfayt. Lakása a liberális ellenzék egyik tanácskozó helyszíne; a nádori kihallgatást, a bebörtönzés elhalasztását próbálják kiharcolni, még a Hétsze­mélyes Tábla, a félj ebbviteli fórum tárgyalása előtt. Közben Károlyi György titkos tárgyalásokat folytat egy főispáni helytartói - adminisztrátori - tisztségről. A legellenzékibb megyék kerülnek szóba, s a gróf kikéri titkára véleményét. A Kisfaludy Társaság díszülésén Bártfay pártfogoltja, kedvelt fiatal barátja, Kölcsey tanítványa, Pap Endre nyeri a 10 arany fődíjat a ballada kategóriájában. A másik díjazott Szontágh Gusztáv Kisfaludy Károly műveiről írt hosszabb tanulmányával. Mindkét alkotást felolvassák a népes hall­gatóság előtt. A végső ítélet kimondását Wesselényi higgadtan várja, Bártfay asztalánál mérlegeli esélyeit barátaival. A döntés, azaz a három évi börtön ellen a pesti közvélemény csak névtelenül tiltakozik, a halálbüntetésre szavazó bíró ablakát beverik, az ügyész kapujára véres kardot festenek, „hóhér­tanyának” csúfolják falragaszokban a Királyi Táblát. Az elítéltet szűk baráti kör búcsúztatja. Bártfay Wesselényiről szóló naplófeljegyzéseit hitelesen, a részleteket pontosan rögzítve, irodalmi formában írja meg, közvetlenül Wesselényi börtönbe vonu­lása után. Bártfay végig Wesselényi mellett van, elkíséri egészen a budai kaszárnya cellájáig. Köve­tendő tanúságul kívánja felmutatni barátja utolsó tetteit, mondatait, elszánt, az igazsághoz ragasz­kodó, rendületlen, mégis nyugodt, sztoikus derűt sugárzó magatartását. (Másnap a szintén jelen lévő Kelemen Benjáminnal hitelesítteti a leírtakat.) Wesselényi értelmes áldozatnak látja sorsát: a következő országgyűlésnek kell feladatul vállalnia, hogy helyreállítsa a megsértett törvényességet. A végső elválás pillanatában a résztvevőket az ellágyulás kerülgeti - a zokogó Jozefina tincset kér Wesselényi hajából -, a barátok párás szemmel és meleg kézfogással kísérik a távozót. Bártfay Horatiusnak Regulusról, a barbár punok fogságába önként visszatérő consulról szóló ódáját idézi, akinek alakja a becsület, a lelkierő, a megtörhetetlen római büszkeség példája a kortársak számára. A díszletek Bártfay leírásában az eseményhez illők: borús és komor a téli éj, homályosan látni a Duna jegén vonuló kis csoportot, halottat búcsúztatnak a pesti harangok. Bártfay este színházba megy, hogy minél többeknek elmondja a történteket, majd Wesselényi ügyvédjénél gyülekezik a liberális ellenzék. Ott van Károlyi György is, aki Wesselényi anyagi ügyei­nek rendezését, birtokainak szemmel tartását ígéri, közben hamarosan megkapja a bécsi levelet: csongrádi adminisztrátorrá nevezték ki. Fia születik, titkára a szűk körben megtartott keresztelő egyik résztvevője. Nemcsak a barátok, de a titkosrendőrség is érdeklődik Bártfaynál Wesselényiről, aki különö­sebb zavar nélkül meséli el a nyilvánosan is tudható tényeket. Bártfayék minden nap várják a híreket a budai börtönről. Eközben megszületik Kossuth ítélete is, amit Bártfay keserűen kommentál. Sátoraljaújhelyről megint ritkán jön levél, lazulnak a kapcsolat szálai Paulinával. Két éve múlt, hogy utoljára együtt voltak egy bálban. Bártfay ajándékul Wesselényi ítéletének nyomtatott példányát

Next

/
Oldalképek
Tartalom