Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Szalay Adriana: A művészetek közegszerű működése

A MŰVÉSZETEK KÖZEGSZERŰ MŰKÖDÉSI'.

elemét, hogy az író ne azért s ne úgy adjon vissza valamit, amért s amint az valóságban rajta kívül létezik, hanem amért s ahogy az az ő belső világában jelentkezik.

Pedig lehet-e kétségbe vonni, hogy a styl ösztönszerű művészete bizonyos ponton túl épp arra való eszközzé hajlandó idomulni, hogy feleslegessé tegye a gondolkodást, a szív és élet analyzisének nemesebb művészetét, az eszmék konstrukcióját?”5

Fontos azonban megjegyezni, hogy a „materialitás” kifejezés az irodalom vonatkozásában nem a fotó vagy a fdm technológiájának valamilyen anyagi beépülését jelöli, ez csak anyagtalanul lehetséges - ahogy az írás olvasása „meghallja” a zenét vagy „meglátja” a képet, hiszen az irodalom verbális médium. A befogadás milyenségén van a hangsúly, vagyis hogy mit jelent érzékelni, alkotni, olvasni a szecesszió művészetében, illetve hogy milyen csatornák közvetítik ezeket a tapasztalatokat.

„A modern festészet és költészet fantasztikuma nem a tárgy megválasztásában rejlik, hanem abban, hogy az adott tárgyat milyen megvilágításban jeleníti meg a művész. Ennek megfelelően a modern fantasztikum bizonyos értelemben fokozottabb realizmus: a régi mesék csodalényei nincsenek többé, viszont az észlelés csodái, melyeket ott érzünk egy festmény színeiben: valósak. [...] A művészetben tehát sose szabad feltenni azt a kérdést, hogy valami valóban előfordul-e a természetben, azt se kérdezzük meg, hogy egyáltalán előfordulhat-e, hanem csakis azt, hogy az ember bense- jében előfordulhat-e. [...] Az ilyen művek értéke voltaképpen abban áll, hogy a másik világ hordozói, ha éppen így akarjuk nevezni a világ titokzatos benső oldalát. Van bennük valami a mesebeli kutyatej erejéből, amely annak, aki rátalál, feltárja a földet és minden kincsét.”6

Az esztétikai tapasztalat medialitása arra összpontosítja a figyelmet, hogy hogyan működnek a szövegben a rögzítés mechanizmusai; a szöveg önmaga nyelvi magalkotottságával létesít viszonyt, úgy, hogy közben valamit kifejez. A kérdés az, hogy mennyiben lehet közvetíteni a „nyelviség” mint létmód és a „medialitás” mint működésmód között. Wolfgang Iser