Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzőművészet találkozása a Ködlovagok című kiállításon

52 GKI.LÉR KATALIN

_ II Fülek Lajos, Nemzeti Szalon, A Hét, 1907. március 17. (Újraközölve: UŐ., A művészet forradalmától a nagy forradalomig: Cikkek, tanulmányok, szerk. TÍMÁR Árpád, Bp., Magvető 1974, 191.) Később azonban eltávolodott a stílusban való gondolkodástól, s Rippl-Rónai-értékelése is megváltozott.

_ 12 Gl i.áCSY Lajos, Művészetről, kézirat, é. n., OSzK. Fond. 124/7. Idézi: Szil Béla: Gulácsy Lajos, Bp., Corvina, 1979, 130.

_ 13 Mednyánszky László feljegyzései: 1877-1918: Válogatás a festő kiadatlan naplófeljegyzéseiből, szerk. Bardoly István, Mar RÓJA Csilla, Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2003, 131, 330, 359-60, 363.

_ 14 Az Alkony című képe nem szerepelt a kiállításon, helyette egy könnyedebb hangvételű tájképe volt kiállítva.

15 Mednyánszky László naplója: Szemelvények, Bp., Képzőművészeti Alap, 1960, 33, 34.

_ 16 Csupán egy példát kiemelve, Tóth Árpád a „szavak szobrászának” nevezte magát, aki a Meddő órán című versében úgy írja le magát, mint aki „farigcsál lomhán egy dalon”. PE TRÁNYI Ilona, Az árnyból szőtt lélek: 125 éve született Tóth Árpád, [katalógus!, Bp., PIM, 2011, 4.

_ 17 Nagy Sándor, Művészi hitvallások, Művészet, 1903, 273.

_ 18 Uo., 274.

_ 19 A motívum megjelenik Max Kiinger Brahms-sorozatán (Akkord, 1894), Alfred Kubin Szimfónia című (1901-1902) rajzán és Boleslas Biegas Chopin-emlékművén (1907-1908) is.

_ 20 A két főfigurát felfoghatjuk William Morris és John Ruskin közös eszmeiségben összeforrott alakjának is, mivel a képet követő szöveg Morris írásainak ismeretére utal: az örömmel végzett munka dicsérete, melyet Gödöllőn a mindent összekötő szeretet allegóriájával (nap, összeboruló figurák) egészítettek ki. Magyar Iparművészet, 1909/1, 3.

_ 21 „Az álmodás képessége isteni és titokzatos tehetség; mert az álom az, amelyen keresztül az ember az őt körülvevő ámyvilággal kapcsolatot tart fenn.” Charles BAUDELAIRE, A mesterséges mennyországok, Bp., Gondolat, 1990, 130.

_ 22 Lásd Marosvölgyi Gábor, Gulácsy Lajos, Bp., Mundus, 2008.

_ 23 A témáról lásd Jean Clair, Le moi insauvable = Paradis perdus: L'Europe symboliste, Montréal, Musée des Bcaux-Arts de Montréal, 1995, 132, 131-133.

_ 24 CSÁTII Géza, Opium: (Egy idegorvos leveles ládájából), Nyugat, 1909/4, 221-223.; Keresztúrszki Ida számos, ebbe a témakörbe tartozó művet gyűjtött össze, például Kosztolányi Dezső 1909-ben íródott Lótuszevők című mesejátékát és a Mérgek litániája című versét.

_ 25 Baudelaire, i. m., 46.

_ 26 Csáti i Géza, Opium: Sassy Attilának: Egy idegorvos levelesládájából = Elfeledett álom: Csáth Géza válogatott művei, Bp., Kozmosz Könyvek, 1987, 92.

_ 27 Ady Endre, Az ópium, Budapesti Napló, 1906. október 30. (Újraközölve: A. E. összes prózai művei: Újságcikkek, tanulmányok, VIII., szerk. VEZÉR Erzsébet, Bp., Akadémiai, 1968, 106-107.