Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzőművészet és költészet párbeszéde a századfordulón

1

30 BEDN'AN'ICS GÁBOR

közel helyezhessék.25 A verbális művészetek éppen ezt a fiziológiai közvetlenséget nélkülözték, számukra olyan technikai megoldások álltak rendelkezésre, amelyek már a romantikával kezdődően ugyan reagáltak a vizualitás eme paradigmaváltására, de a nyelv közvetettségének síkján diszkurzív elmozdulást szorgalmaztak. Az ábrázolástól a kifejezés irányába tett lépések a képhasználathoz való viszonyt írták át. Ennyiben, bár csábító a statikus pillantás időtlenségére vonatkozó értelmezői igény, a fiziológia szubjektivitásában rejlő bizonytalanság a látvány tárgyát sem tünteti fel rögzítettként, nemhogy a verbálisán megjelenített képet - annak összetettebb szerkezetéről nem is beszélve.

A Hét szerkesztője, Kiss József Nagy fekete erdő... című versének képhasználata átmenetet képez a késő romantika és a modernség eljárásmódjai között. A balladaköltőként elhíresült alkotó a műfaj homályosságát, kihagyásait, epikus ismétlődő szerkezeteit ebben a versében is alkalmazni igyekszik, minek eredményeképp a logikus (és népies) dikció és a művi jel- képiség megfejthetetlensége egymásnak feszülő ellentétet képez:

Nagy fekete erdő sűrűségét járom,

Nagy fekete madár, a kísérő párom,

Agyvelőmbe csapkod szárnya legyintése,

Menekülnék, de nincs a vadonnak rése.

Te fekete madár, sötét Gond, azt kérdem:

Meddig szürcsölgeted még cseppenkint vérem?

Bölcsőtől a sírig, társam mind egy végbe,

Mikor hagysz magamra - mikor válunk végre.

„Mit érnél te avval, ha el is hagynálak?

A fekete erdő csak menne utánad:

Árnya rád borulna, felhője csak nyomna,

Örök szomorúság úgy is körülfogna...”26

A dialogikus konstrukció persze nem a lírai beszédmód egyneműségétől való eltávolodást jelenti, hanem csupán az epikus szereposztás nyomait