Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA - Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzőművészet és költészet párbeszéde a századfordulón
IMPRESSZIÓ, KÉP, SZÓKÉP 27 viszonyul a vonalhoz, mint a harmónia a ritmushoz, melyet itt a hangok, ott pedig a színek egy egységes művészi összképpé olvasztanak egybe. Bővebb vizsgálat után arra az eredményre kell jutnunk, hogy a színárnyalatban keresendő a hangulatnak mint a kedély harmonikus zenéjének a fő forrása, s hogy a színárnyalat akkor hat a legnagyobb fokban a kedélyünkre, ha valami nagyobb mértékű atmoszferikus változás átalakítja. Ide tartoznak a felhőzet sajátságosabb jelenségei, az eső, a köd, a vihar, a hajnal és reggeli szürkület, az esti félhomály, a holdvilág stb. tüneményei. Innen magyarázható azon körülmény is, hogy a modern tájfestők a ritkábban előforduló fénytüneményeket is előszeretettel tanulmányozzák, sőt még ezeket is a színárnyalatban fokozzák, hogy annál szuggesztívebb módon, mintegy egy csapással férkőzhessenek a lelkűnkhöz.”2' A harmónia, bár közös nevezőre hozza a két szembenálló területet (az objektív és szubjektív észlelési mezőket), mégis azáltal válik főszereplőjévé e folyamatnak, hogy a tájfestészet alapvető újdonságát, az atmoszféra köztes pozícióját kiemeli és közvetlen értelmezővé teszi. A fény és a színek egysége nem magától értetődő módon kerül elénk a szóban forgó festményeken. Az analóg ábrázoló mechanizmusok helyett folytonos alakításban lévő képekkel találkozunk, melyek az egyéb érzékszerveknek és a befogadás mozzanatait alakító jelfeldolgozásnak köszönhetően nyernek értelmet. Képek, hangok és szubjektív észlelésük (a hangulaton keresztül) innen már könnyen vezetnek el bennünket az ezeket az összetevőket mozgósító művészeti kifejezésformához, az irodalomhoz, mely nem csupán ellenpontja, kiegészítője vagy mellérendelt ága lesz a képzőművészetnek, hanem dialóguspartnere. A vizuális ingerek adta közvetlen tapasztalat az irodalom számára épp a szignifikáció miatt marad illúzió. Az irodalmi impresszionizmus fogalmában jórészt a közvetlenségnek ez az illúziója lepleződik le. A kép mint közvetítő közeg nem teremt hiánytalan vizuális benyomást, épp ellenkezőleg: a vizuálisan utánalkotható valóságelemek deficitjeire hívja fel
