Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben

189

„Őrületes erőfeszítés szaggatja a művész-költő' egész valóját.

A mindenre kész érzékek összezsugorodnak, majd szétfeszülnek a megszakadásig. Már nem is ó' maga többé. Az Én leszakad róla, s ájultan esik össze. De nézd, az elragadtatás karjaiba kapja és suhan vele a megszökött Eszmék után, s ott kapja el őket, amint azok egy új gondolat életkörébe értek. Nagy erővel hajítja be az Elragadtatás az Új gondolatkörbe. Meghasadt kebel szétnyílik, e nyíláson át szíve lángjai nyaldossák fénylő arcát, homlokát. Érzékei újra élednek. Már nem is öten vannak. Többen. De mind hallgat. Hallgat a látás, hallgat a tapintás, a szaglás. Még a hajszálai is, mindmegannyi hajlongó kígyók hallgatóznak, s íme, szent borzalommal érzékeli a mennyek országának zenéjét: a Sugalmat. Ez zengi körül az alkotás szent perceiben."

Nagy Sándor: A művész, 1929

„Csellók:

Egyedül voltak: az éggel, a földdel. Ameddig a szem ellátott, nem volt már senki a tájon.

A cselló vezető melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok:

Felhős, terhes, változatos tavaszi ég, mely végtelenül kék meg csillogó fehér. Azután körös-körül sár. Néhol még: olvadó hó.

A pocsolyákban apró hullámok rezegnek, s ott tükröződnek a színükön az új égbolt, az örvendő, nedves, fekete fák.

Hárfák és fuvolák:

A tavaszi szél végigsietett a nagy síkságon, s ő erre kigombolta az ingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette benne.

Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerű színek - akárcsak az erős illatok - megbénították agyát. Hallgatta a csendesség mondhatlan zenéjét."

Csáth Géza: Tavaszi ouverture, 1907