Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben

175

„Mindég arcképfestő szerettem volna lenni. Soha semmi sem érdekelt jobban, mint az a sajátos szerkezet, amit emberi fejnek szokás nevezni... Kicsiny gyermekkorom óta az volt mindég a fő ambícióm, hogy nézzem és lemásoljam, kivonatoljam és sokszorosítsam az emberi fejeket... Ez betegség vagy hivatás, nem tudom, nem is törődöm vele... Valahányszor új... arccal találkozom... szeretném lerajzolni, kimodellálni és bírni mind, külön."

Bródy Sándor: Néhány arcképről. A Jókai feje, Fehér Könyv, 1900

„Modelleket kerestem. Naphosszat róttam a külvárosok utcáit... csupa szegény, apró ház, aminek belső életét, lakóinak nyüzsgését úgy figyelhetem szinte, mint a mikroszkópum alatt a vízcseppét... Örültem a külvárosnak, melyet a külföldön szerettem meg, s amelynek életében egyéni jelleget reméltem."

Elek Artúr: Jakab, a fatalista (Egy művészember emlékei), 1905

„A művész abból a sorsból szedi legszebb hangulatait, melyben él, csupa nyomor volt a [vázlat]könyvbe rajzolva. Rongyos nagykendő, vén olasz modellek, ellesve az akadémia előtti hidegben, éhes gyermekek, akikről cafatban lógott le a ruha, beesett, sápadt, sovány arcok, minden lapon egy-egy vergődő élet."

Thury Zoltán: Ketty, 1898