Palkó Gábor (szerk.): Ködlovagok irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - KÖDLOVAGOK - Kardeván Lapis Gergely: Versengő valóságok koncepciója a századvégi művészregényekben

149

„Amelyik művész nem tartja szükségesnek, nem ambicionálja, hogy ebben az értelemben, azaz mindenekelőtt lírikus legyen, vagy helyesebben: akinél a kifejezésben ösztönszerűen, félreismerhetetlenül meg nem nyilatkozik, ő maga, az ember - az igazi érdeklődésre nem számíthat. Mert a kifejezésmód elavulhat, a festékek megfakulhatnak, de a lényeg, az ember: évszázadok múlva is átérezhető..." Csáth Géza: Jegyzetek egy új rajzgyűjteményről és a művészetekről, 1910

„Nem más az élet, csak művészet. Vagy hogy egy elkoptatott szót használjak, irodalom. A kicsiny ember a nagy emberből nem jöhet másképpen ki, csak a líra révén. Ami tárgyi, ami objektívum, ami az igazi lényeg, az bent marad. Mert szűz akar maradni, és szűz is marad. A homunkuluszt, a kis embert, öreg, bízd rá az írókra, festőkre és kőfaragókra. Azok elég embertelenek, hogy kidobják magukból az agyuk hónapos lakóját... Mi ketten együtt maradunk." Cholnoky Viktor: Az emberke, 1905

„Nincs szín, nincs hang, nincs érzéki hatás, ami mellett ne gondolnánk semmit, s nincs gondolat és történet, ami mellett ne éreznénk, íme, ez a vers, mely most bennem forr, sustorog, kavarog, feszül és bizonytalankodik. Egyelőre nem is tudom, mi lesz belőle, egyelőre csak fülembe zsong, lehunyt szemem előtt szivárványuk... S ez nem csak a versnél van így, s nemcsak lírában... Ha akarom: a kő beszél, ha akarom, a szó hallgat. A művészetnek egy törvénye van: csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csinálni."

Ignotus: L'art pour l'art, 1905

„...lírikus költő vagyok, és a mi fajunkra pedig az ön közönsége már rég kimondta, hogy önzőnek kell lennünk, miután folyton saját bajunkkal vagyunk elfoglalva... hiszen vannak olyanok, kik azt mondják, hogy minden egyes költemény... egy csepp önzés ritmusba öntve." Justh Zsigmond: Káprázatok, 1887