Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

Amiről nekem a halál beszél, Tokió 1978

nem kétséges, hogy így helyes. Más leckét is kaptam Tokióban. Az egyik fej díszt túl fényesnek találtam és szokásomhoz híven felkaptam egy fekete spray-t, hogy lefújjam. A különben kínosan udvarias japánok úgy ugrottak rám, mint a tigrisek. Itt nem, itt nem! - tiltakoztak izgatottan. Kivonszoltak egy kis lichthof-szerű udvarba. Csak itt lehet a levegőt szennyezni.

Érdekes volt látni, hogy a japán taxisofőr, de a színpadi díszítőmunkás is fehér kesztyűt húzott, mielőtt munkához látott. Mindenkin kis fülhallgató, mikrofon volt, semmi hangoskodás, ordibálás, csak halk zümmögés és precíz-tiszta munka. így érthető, hogy az első és egyben utolsó főpróba a premier napján, délután volt. Egy hangos szó, zökkenő nélkül.” Hét évenként, azt mondják, kicserélődik az ember. A művészházaspárnak is elég volt ennyi Brüsszelből. 1981-ben már Győrből indult Gombár Judit Párizsba, megtervezni a Béjart koreográfiájával színpadra állított Léda című előadást. Maja Pliszeckaja, világhírű orosz balerina, a levegő királynőjének nevezett táncos számára hatalmas tüllszoknyát tervezett és varrt Gombár. A főszerepet alakító Jorge Donn-nak lyuggatott, festett táncdresszt készített. A párizsi ősbemutató a Palais de Congrés-ban volt, az itt vendégszeMaurice Béjart és Gombár Judit, Velence, 1981. július 17-én, a Danza Europa Fesztiválon, fotó Mezey Béla. Lelőhely: PIM-OSZ- MI/ Táncarchívum - fotótár, 2015.56. 8.

75