Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

A trikósított látvány védjegye: táncleckék a Pécsi Balett társulatánál

A trikósított látvány védjegye táncleckék a Pécsi Balett társulatánál „Ablaktalan kis tervezői szobám a balett-terem fo­lyosójára nyílott, így szimbiózisban éltem az ott zaj­ló élettel. Imre jövet-menet benézett hozzám és egy szadista kegyetlenségével dobatta papírkosárba ter­veimet. De ha Eck végre elégedett volt, akkor tűzbe tehettem a kezem, hogy valami érdekeset sikerült kitalálnom. Ez a szó is a pécsi időkre emlékeztet: »kitalálni!« Minthogy addig nem voltam bennfentes a balett világában, fogalmam se volt, hogy a balett­nél hogy szokás” - emlékezett vissza Judit az első tanulóévekre, a Pécsi Nemzeti Színházban kapott gyakorlati feladatokra. „így aztán a saját fejem után mentem, és hályog­kovács módjára trikósítottam a magyar balett-szín­padot. A hetvenes évek vége felé is én »csempész­tem« be a most már kötelezőnek számító, fényes lycra-dresszt. Ezekben a pécsi tanuló években vol­tam a legszabadabb, ma úgy mondanánk: legkreatí­vabb. Fütyültem a megszokottra, a kipróbáltra, így gyakran sikerült jócskán meglepnem a szakmát”. A tervező számára minden tanulmánya, a megte­kintett festmények, művészettörténeti, dramaturgiai, színművészi tanulmányai, a látott filmek, az olvasott szakkönyvek, saját könyvtára, a kedvelt művészeti irányzatokról őrzött tudása kiindulópontként szol­25 ♦ ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom