Turnai Tímea: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében - Szcenika 6. (Budapest, 2019)

A hetedik évad, Győri Balett 1986

leghatásosabb jelenetről, Jézus első megjelenéséről volt szó. Hirtelen támadt ötlettel úgy döntöttem, hogy egy kilenc méteres vízesést viszek színpadra” Gombár Judit a látványra, a díszletre helyezte a hangsúlyt, a vízeséssel a középpontban. Később az előadást műsorára tűzte a koreográfus által alapított Magyar Fesztivál Balett is, sőt film is készült a táncoratóriumból. Már 1993-ban megjelentek képei, mint a szenvedélyes hit mintái, a magyarság kézikönyvében, a Pannon Enciklopédiában is. A Színház folyóirat 2010. szeptemberi számában Péter Márta kritikus összegezte az előadás és a közös európai hit színpadi megjelenítését: „a Jézus, az ember fia kulcsdarab, nagyon tudatos alkotás, és mégsem az. Az előző művek ismeretében lehetetlen volt nem észrevenni a szerep identifikációs zöngéit, azzal a különleges plusszal, hogy a címbe tulajdonképpen két létmód van bekódolva, Jézusé és a Jézusra tekintő emberé, így a többiek, vagyis a társulat tagjai az Ember fiának a fiai lehetnek csak. És ebbe a hierarchikus leágazásba még sokáig belefér az a szinte hisztérikus szeretet is, amelyről a múlt kapcsán szoktak beszélni, s amely legtermékenyebb pillanataiban már-már láz és önkívület volt. Kétségtelen, a Győri Balett a nyolcvanas évek elején, derekán olyasmit adott az országnak, amiről az emberek már rég leszoktak. Az állam által is támogatott együttes produkcióiban nyíltan megjelenő vallási-misztikus tematika mellett az előadásmód átszellemült, szinte túlfűtött, elementáris érzelmessége, a nézőket is a produkcióba oldó gesztusok vállalt szentimen- talizmusa, az elemi személyesség is hatott, e hatás rendkívüliségében azonban a társulat, valamint Markó szuggesztív táncos és alkotói személyisége mellett kiváltságos szerep jutott Gombár Juditnak. A balett szcenikában különösen tapasztalt tervező, a jelmezek mellé nagyvonalú, drámaian erős színpadképeket, illetve látványeffektusokat kreál, mindig összhangban a darab tartalmi és koreografikus értelmű formai lehetőségeivel. Gombár arányérzéke ott munkál a táncképek ritmusában, a választott zenék akusztikai vegyületében, a színek rímeiben vagy épp kontrasztjaiban s bizonyos térbeli minták érvényesülésében is.” (Péter Márta: Szenvedélyes hit, avagy a hit szenvedélye, Színház, 2010.09. http://szinhaz.net/2010/09/28/peter-mar- ta-szenvedelyes-hit-avagy-a-hit-szenvedelye, letöltve 2019.06.26.)

112