Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Témák és gyakorlatok
2. A LÁTOGATÓBARÁT EMLÉKHÁZ Élvezetes volt beszélgetni a helybéliekkel: nyitottak, közvetlenek. Más közeg a falu: ráérnek a negyedórás beszélgetésre, hiszen az életritmusuk sokkal lassabb, és ünnepnap is volt. Egy ilyen kis faluban élő ember sokszor örül annak, hogy kívülállókkal beszélgethet. A helybéliek bizonyos gyakorlatiassággal gondolnak az emlékházra, amiről és a Móricz családról bennfentes ismereteik vannak. Magáról a házról a helybeliek mindig sokkal többet tudnak, mint azok az irodalmi muzeológusok, akik az íróval behatóan foglalkoznak. Sokat lehet tanulni a helybéliektől. Elengedhetetlen kiegészítés és előkészítés ez a muzeológus munkájához. Viszonylag sokan életükben először beszélgettek így, „kényszer hatására” azaz kötött témában, valakivel. A feladat nyilván csak „kóstoló” volt, előkészítés sokkal komolyabb felmérések elvégzéséhez. Különböző személyiségek vagyunk: akit tényleg érdekel, az úgyis kérdez, akit nem érdekel, viszont tudja, hogy a környékbeliekkel együttműködve tud egy emlékházat jobbá tenni, az feladatként fogja fel. Komolyabb felmérésnél lényegesen célzottabban kell végezni a munkát, pl. kérdőívvel, interjú formájában beszélgetni, és hangfelvételt készíteni mellé. Tiszacsécse egy kicsiny, 240 fős település, mely jó részben „az emlékházból él”, erősen támogató polgármester mellett. Nagyon más körülmények lehetnek másutt. De jó volna, ha mindenhol olyan tulajdonosi szemlélettel, olyan figyelemmel viszonyulnának az „ő emlékházukhoz” és az azt látogató vendégekhez, mint itt! Irodalom: VÁSÁRHELYI Tamás: Látogatókra és közönségre nyitottan: felmérés, ellenőrzés, értékelés. = V. T.: A nyitott múzeum, Szentendre, SzNM-MOKK, 2009, 155-170 91
