Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Témák és gyakorlatok
2. A LÁTOGATÓBARÁT EMLÉKHÁZ volt, aki többekkel is „interjúzott”. Egy esetben kiderült, hogy ketten ugyanazt a nénit kérdezték meg, akivel nagyon különböző témákról is beszélgettek, és nagyon különböző módon fogalmazták meg a választ is. A kérdések szerint alakult négy csoport megbeszélte tanulságait, majd szóvivőjük teljes körben beszámolt az eredményről, ezt a többiek kiegészíthették. Sokunknak szüksége is volt a megszólalási lehetőségre, hiszen erős személyes élményeket szereztek. A gyakorlat nagyon zavart körülmények között zajlott, de ha valaki őszintén avagy nyitottan fordult a megkérdezett helybélihez, a leglényegesebbet: az ő nyitottságát, segítségét, egyéniségét megkapta. EREDMÉNY 1. Ki volt Móricz Zsigmond, mit jelent ő Magyarországnak és Tiszacsécsének? A helybeliek egy része nem elégedett a helyzettel, közömbösen viszonyulnak Móricz Zsigmondhoz, úgy érzik, hogy feladatuk a látogatók kiszolgálása, akik lenézik őket. Másik részük büszke arra, hogy Móricz Zsigmond falujuk szülötte, és örülnek, hogy vannak, akik ezért látogatnak ide a faluba. Ugyanakkor viszont kevés a lehetőség, a falu fokozatosan elöregedik. Négy teljesen különböző szempontot villantanak fel a beszélgetések. 2. Mi köze ennek a háznak Móriczhoz, milyen ez a ház kívül-belül, mit szól hozzá? Minden megkérdezett tudja, hogy ez a ház nem Móricz szülőháza és erről történeteket tudnak mesélni. A ház külső-belső megítélésében két élesen elkülönülő vélemény alakult ki: vannak, akik közömbösek, megszokták, hozzá tartozik az életükhöz; másoknak az emlékház az egyetlen ház a faluban, mely megőrizte gyermekkoruk színhelyét, örülnek neki. Úgy gondolják, hogy Tiszacsécséről nem tudnának az emberek, ha nem lenne itt a Móricz-ház. A házzal kapcsolatos problémákkal tisztában vannak (pl. beázás). Idősek és fiatalok (négy kamasz!) egyaránt szeretik, becsülik, büszkék rá. 89
