Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)
Esszék
A MŰHELYMUNKA-SOROZAT gon fogalmait (pl. indikátorok, mérföldkövek, statisztikai adatok, érvényesség és megbízhatóság) ma már minden pályázatunkban alkalmazzuk Az értékelésnek, mondhatjuk, önálló pszichológiája, szociológiája, sőt erkölcstana is van, amit meg kell ismernünk, ha jól akarjuk használni ezt az eszközt. Számtalan kérdés merül fel tehát az értékeléssel kapcsolatban, melyek közül talán a legfontosabbak, hogy miért és mit értékelünk, kinek készül az értékelés és ki készíti azt. Esetünkben szerettük volna értékelni a képzési programot, a tanulási folyamatokat, képességek és készségek fejlődését és mindezek hatását a programban résztvevőkre. Az értékelésünk célja a visszajelzés önmagunkról, a programról és a folyamatról azért, hogy a következő projektfázisban a legmegfelelőbb módon tudjunk a felmerülő képzési igényeknek megfelelni. Ennyiben tehát formativ értékelésre törekedtünk. Ugyanakkor szerettünk volna minősítést (szummatív értékelés) is kapni az eddig elvégzettekre vonatkozóan. 2009 januárjában értékelő műhelymunkát tartottunk. Erre az alkalomra meghívtuk a fenntartókat is, hogy a projekt más eredményeiről is beszámoljunk, majd a második napot az egész sorozat több szempontból és többféle módon történő értékelésével illetve előretekintéssel, és a ránk váró feladatok feltérképezésével töltöttük. A nap bevezetőjeként egy fókuszcsoportos beszélgetést szimuláltunk, amelynek során hat véletlenszerűen kiválasztott résztvevő válaszolt az előre összeállított kérdésekre és osztotta meg véleményét a csoporttal a legemlékezetesebb eseményekről, a megszerzett szakmai tapasztalatokról és a műhelymunka esetleges egyéb ho- zadékairól. Ez a moderált, egy órás beszélgetés általános ráhangolás volt az egész csoport számára, és olyan alapvető reflexiók hangzottak el mint pl. közös nyelv megteremtése, rítusok kialakulása, demokratikus légkör, attitűdváltozás, belső erőforrások ereje, emberléptékű önkibontakozás, szemléletváltás, szövetség stb. Ezt követően kis csoportokban vettettük össze az egyéni tanulási tapasztalatainkat és a sorozatra oly jellemző csoportos szakmai beszélgetések mibenlétét, minőségi fejlődésének mutatóit és jelentőségét. A csoportban való sikeres együttműködésre olyan gyakorlatok segítségével reflektáltunk, amelyek lehetővé tették az eddigi együttműködésre való visszatekintést, például a cél és kapcsolat összefüggéseivel foglalkozó gyakorlatunk (lásd a 95. oldalon) vagy a gondolkodásmódokat illusztráló gyakorlat (lásd a 145. oldalon, De Bono, 1992). Az önreflexión túl a gyakorlatok mindenkinek jelenthettek némi útmutatást is saját további fejlődésének irányaira vonatkozóan. A harmadik lépésben a hálózatépítés elméletének és gyakorlatának vizsgálatával a csoport már a jövő feladataira vonatkozóan reflektálhatott a műhelymunka-sorozatra (lásd a 103. oldalon). 23
