Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)

Esszék

A MŰHELYMUNKA-SOROZAT

Az ilyen és ehhez hasonló, egyébként a nyelvtanulásban és más területeken is eredményesen használt, de a csoportban sokak számára még szokatlan gyakorlatok a műhelymunka-sorozatban fontos szerepet játszottak. Az igen differenciált szakmai hátterű, életkorú és képzettségű csoportban ezek a játékos és az egész személyiséget aktivizáló feladatok egy olyan platformot és atmoszférát teremtettek, amely a demokratizmus szabályainak megfelelően mindenkire érvényes és közös lett. Megteremtődött a lehetősége egyfajta „elszakadásnak” a vélt vagy valós „sajátmagunktól”, „kilépésnek" a megszokott, magunkra vett társadalmi, közösségi szerepből, és a játékosság felszabadító erejétől létrejött egyfajta nyitottság mások másságának elfogadására.

Iszkázon a közös gondolkodás elindításához egy olyan gyakorlatot használtunk, amikor a gyakorlatot vezető kolléga megkért bennünket, hogy hunyjuk be a szemünket és próbáljuk minden érzékszervünkkel befogadni a minket körülvevő jelent, megélni a pillanatot. Nagy László házának kertjében, a hallatlanul öreg szilvafa tövében, körben ülve, ahogy a labdát Edit nekünk dobta, felváltva színekre, szagokra, hangokra és ízekre asszociáltunk (a gyakorlat leírását lásd a 99- oldalon). A csoport lecsendesedett, és elmélyült figyelemmel követte az asszociációkat. A gyakorlat tökéletes bevezetés volt az utána következő vallomásos beszélgetéshez a költő fiával, Nagy Andrással.

Ezek a gyakorlatok szinte rutinná váltak a tréningek során, és segítették a csoport egymásra és az adott témára hangolódását. Változatosságuk okán hozzájárultak a csoportban az egymás iránti tisztelet, elfogadás, hitelesség és bizalom megteremtéséhez. Szintén alkalmasak voltak arra, hogy elválasszanak, ugyanakkor összekössenek az adott műhelymunkán belül két különböző befogadói szerepet, például az addig passzív közönség szerepét az attól kezdve aktív résztvevő szerepével. Ilyen gyakorlat volt Széphalmon a közös ódaírás, mely átmenetet jelentett az addig hallgatott előadások és a szakmai beszélgetés, valamint az ódaírást követő egyéni stratégiai tervezés között (a gyakorlat leírását lásd a 100. oldalon). Sokszor használtunk ilyen gyakorlatokat a mélyebb befogadáshoz és megértéshez szükséges, nagyobb koncentrációt igénylő, elemző, reflektáló beszélgetések és viták utáni szellemi fáradtság levezetésére. Ilyen volt például az össze- és kigubancolódás késő este Kőszegen (a gyakorlat leírását lásd a 102. oldalon).

Ezek a típusú feladatok végigkísérték a műhelymunka-sorozatot. Tervezésük nagy körültekintést igényelt, hiszen a különböző gyakorlatokat a csoportdinamika és -kohézió fejlődésének megfelelő időpontban kellett használni.

A program általában a mai magyar és európai pedagógiai módszertani gyakorlatban elterjedt kooperatív tanulás módszerét alkalmazta. Ez a módszer, mely alap19