Gulyás Gabriella - H. Bagó Ilona (szerk.): A kezdet a egésznek a fele - Múzeumpedagógiai füzetek 1. (Budapest, 2010)

Esszék

A MŰHELYMUNKA-SOROZAT

jük meg, amelyeket a második fázisban értelmeznünk, elemeznünk kell. Ilyenkor egy lépést hátra lépünk és azt kérdezzük: Mi is történik itt valójában? Mit látok? Mit érzékelek? Hogyan is zajlik ez a folyamat? (Azaz a mi esetünkben például: Mi fogott meg ebben a kiállításban/emlékházban ennyire? Ez a szép szín, ez a tiszta illat, a rendezett tér, az izgalmas hangeffektusok, az emelkedett hangulat, a barátságos mosoly? stb.) A harmadik fázisban aztán a primer élmény elemzése után korábbi tudásunkra, ismereteinkre és intellektusunkra alapozva próbálunk választ adni arra a kérdésre, hogy mi az adott élmény sikerének/kudarcának a titka. Kik készítették? Mennyi energiával, költséggel? Milyen üzenete van? stb. Végül a negyedik fázisban, a saját gyakorlatunkban is próbálunk megvalósítani valamit a látottakból. Ahogy ezt megtettük, újabb tanulságok szűrhetők le a gyakorlatból és a ciklus kezdődhet elölről. Ebből a folyamatból hiányzik még egy nagyon fontos elem. Nevezetesen a műhelymunka-sorozatban a tanulási folyamatban velünk együtt résztvevők élményei, megfigyelései, reflexiói, általánosításai, tudása és tapasztalata. Hiszen, ha csak saját véges ismereteinkre hagyatkozhatnánk, miképpen gyarapodhatna tudásunk és tapasztalatunk? Sok időt tölthetnénk feleslegesen azzal is, hogy esetleg újra felfedezzünk valami mások által már régen tudott vagy létező „újdonságot”. A tapasztalati tanulás minden ciklusához szükséges tehát a közös szellemi input és a célzott külső források (meghívott prezentációk, előadók), másodlagos tapasztalatok (kutatási eredmények, szakirodalom) felhasználása is. Nézzük hát újra a folyamatot:

A ciklus folyamata

17