Endrőczi Elemér: 100 éves a magyar orvostovábbképzés 1883-1983 (Budapest, 1983)

I. fejezet: A szervezett magyar orvostovábbképzés előzményei

Ferenc (1803—1833) oktatta, és ebben az időben még a szemészet és a szülé­szet nem különült el önálló diszciplínaként. Stáhly Ignác, aki a bonctan rendes tanára volt a pesti egyetemen, szintén országos hírű sebésznek számított. A modern magyar sebészet megteremtője Balassa János, aki 1843-ban került a pesti egyetemre. Nemcsak kiváló manuali­tású sebész volt, hanem tudományos igénnyel művelte szakmáját. Felhívta a figyelmet a ,,kórokok és okozatok viszonyai kutatására". Egységes klinikai szemléletet vallott; visszatért a kérdésre, hogy ,,lehet-e a sebészetet a bel­orvostantól elválasztva gondolni?". Munkatársai között több kiemelkedő sebész volt. Lumniczer Sándor a „képlő sebészetről" címen (1844) írta meg az első magyar nyelvű sebészplasztikai művet. Annak ellenére, hogy a fülészet még nem volt önálló szakma, figyelemre méltó Cseresnyés Sándor Veszprém megyei főorvos magyar nyelvű könyve, amely 1832-ben „A hallás élőműszereiről, a hallásról, ezeknek bajairól és orvoslásokról" címen jelent meg. Az első műtétet éternarkózisban Balassa végezte 1847. január 11-én, majd a következő napon Flór Ferenc a Rókus kórházban szintén étert alkalmazott, Cseresnyés Sándor pedig Veszprém megyében. Ugyanebben az évben Turnov­szky Frigyes a, fogműtéteknél alkalmazta az éternarkózist. Az Orvosi Tár több cikkben foglalkozott az éter használatával, amelyet 1846-ban Bostonban hasz­náltak először. A folyóirat hasábjain Karsay Lajos műtősnövendék beszámol arról, hogy a Wattmann-klinikán „ügytársamnak dr. Markusovszky Lajosnak aether belégzése után elsőként sikerült tökélyesen öntudatlan mámorba esnie". Az a gyorsaság, ahogyan a magyar orvosok meghonosították a külföldi tudományos élet újabb eredményeinek alkalmazását, a kloroform használatá­nak bevezetésével is alátámasztható. James Young Simpson edinburghi szülész és nőorvos 1847. november 4-én használta először a kloroformot, de az Orvosi Tár 1848. évi számában már részletes tájékoztatás jelent meg. Flór Ferenc 1847. december 20-án már három kisebb műtétet hajtott végre kloro­form narkózisban, amelyet Würtzler Vilmos pesti gyógyszerész állított elő. A szemészetet a XIX. század első évtizedeiben a sebészet keretében taní­tották. Stáhly György létesített először pár ágyas részleget a szemészeti bete­geknek 1799-ben, és az első országos szemész-főorvosi állás szervezésére 1802­ben került sor. A magyar szemészet lényegében Fabini János Theophil műkö­désével kezdődött. Fabini János nagy jelentőségű munkája a „Doctrina de morbis oculorum" nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szemészorvoskép­zésben is jelentős volt. Magyarul 1837-ben jelent meg „Tanítmány a szembe­tegségekről" címen. Szükséges megemlíteni Grósz Frigyes nevét is, aki a nagyváradi szegény vak kórház alapítója és a hazai szemgyógyító intézetek felállításának kezdeményezője volt. Az első magyar gyermekgyógyászati könyvet, amelyben 100 gyermekbe­tegség leírása szerepel, Csapó József debreceni orvos és fizikus írta 1771-ben. Alig 20 évvel később jelent meg Domby Sámuel borsodi főorvos munkája: „Orvosi tanítás a gyermekek nyavalyáinak megesmerésekről és orvoslásokról" (1794). A viszonylag gazdag magyar nyelvű gyermekgyógyászati irodalomból is figyelemre méltó Flór Ferenc könyve, amely „Kisdedápolás" címen 1833-ban jelent meg. A gyermekgyógyászat kezdetben a szülészet keretében fejlődött. A tudományos gyermekgyógyászat hazai megteremtője Schoepf-Merei Ágost volt, aki 1839-ben létesítette a Pesti Kisdedek Kórházát a mai Puskin u. 8. szám alatt (régen Otpacsirta utca). Schoepf-Merei Ágost tekinthető az ortho­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom