Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

4. szám

— 52 — állásához képest — avagy a még hátra lévő tudhatóság terrénu­mából még többet foglalandunk el — ha — mondom — ebez képest mindenek kellőleg intéztetnek el, az e ezélra teendő ki­serletek es tapasztalatok nagy halmaza egy még születni kellő nagy talentum szabad rendelkezésére készen álland , az időknek meg kell jőniük, midőn a rectiflcatorialis kórmankóra hova to­vább kevesbé szorulandunk, legfölebb is amúgy „superflua cau­tio non nocet í (-ként használandjuk a kórnemtő kórutoni bebizo­nyultát a posteriori. Ha tudományunk történeti mezején végig nézünk , azt ta­láljuk — mit tán nem is kellene mondanom, mert hisz mindan­nyian tudjuk — hogy tudományunk némelly álkinövéseit kivé­vén , a józanabb theoriák, nem az uralkodó philosophia kaptájá­ra erőltetettek , hanem az időjárat nemzette kórnemtőhöz szerin­tezettek voltak, mellyek az orvosi czéloknak, míg a kórnemtő fölött uralkodó időtermészet tartott, addig az orvosi és szenvedő emberiség gyógyczélainak a lehetségig tökéletesen megfeleltek; mihelyt azonban az időjárat, és ennek következtében a kórnemtő szélvitorlája változott, ha azelőtt még olly igen megfeleltek is az emberiség gyógykivánatainak , azonnal csütörtököt adtak ; honnét mindenkor azon orvosok voltak a legszerencsésebbek, kik meg­értvén — itt a szó legvalóbb értelmében vett — idő kivánataií, az e szerint változó kórnemtő természetéhez röpkényként oda simultak; holott ellenben a vasfejűek , a makacsok, konokok és a csükönösök , a simulni nem tudók, a sziklához tapadtak (saxo affixi) eleinten ugyan a szenvedő emberiség, de aztán önnön maguk rovására makacsságukért igen igen drágán lakoltak, mert szerencsésebb időkbül maradott betegeiket lekaszabolván, s újak ezek helyett nem jővén, vegre minden dicsóségökbül — mint tövis a hóbul — kikoptak. — Midőn még ezen eset csak egyes orvosokkal történt, hagyján; de midőn e kór egy egész tactus­adó köpűrajt lepett meg ; avagy az emberiség szerencsétlensé­gére nem volt maga esze után járó ember, hanem az egész orvoscsorda merő utánzó servum pecus-okból állott, akkor ugyan jaj volt az emberiségnek; mert isten alig üzenhetett volna fa­junk ellen irtóbb háborút, mint az eífajta egy és ugyanazon theoriához való századokig tartó odatapadást. — A Galenus után bekövetkező idők nagyban, a Braun theoriája után bekövetkez­tek kicsinben illyenek lehettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom