Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
6. szám
- 94 — ral, és3-or, nagyított adagban, 4-er, soba 5 csöppnél többeta Fowler olvasztékából nem vehetni. 5-ör, ezen adag a tápszerrel bevett, a gyomorban és belekben semmi izgatást nem támaszt, de néhány nap vagy hét után a küthártyán viszketeget és csípést okoz , melly gyulladtá levén az alsó szemhéját fölpüffeszti, ez esetben az adagot 4 csöppre le kell szállítni. 6-or, ha a köthártya nagy lobbal támadtatnék meg, ekkor az adagot még inkább le kellenék szállítni. 7-er, a bór lobossá lettével a férjenyt fére tenni nem szükség, hanem a lobos rész kürületére néhány nadály alkalmazása kívántatik, és időközben hashajtó is jó sikerrel használtathatik. 8-or, a férjennyeli továbbgyógyitás már a küteg elenyészte ulán is annyi hónapig folytatandó , a mennyi éve , hogy a küteg fönáll, mintegy biztosítékul, hogy a küteg többé vissza ne térjen. 9-er, a gyógyszer tiszta hamisítlan legyen. 10-er, illy módon gyógyított bórkütegek ritkán szenvednek visszaeséseket, kórletételtöl félni pedig épen nem lehet. Ezen gyógyterv a szerzőt soha meg nem csalta, ki ezek fölött még azt is megjegyzi, hogy a börkütegeknél néha előforduló belek izgatása is a férjeny által lecsilapittatni szokott, és hogy a mérgek ellen legérzékenyebb egyének is legalább 2 csöppet minden veszélytőli félelem nélkül bízvást bevehetnek, — QProv. Journ. April 1846.J Seidenschnur. A bujasenyves torokgyikról. Szerző ezer kétszáz előfordult betegeken észlelvén a bujasenyves torokgyíkot, azon határozatot következteti, miszerint ezen kór 3 alap-alakban tapasztalható, mellyek veszélyességükre nézve következő sorozatba rendeztethetnek: 1-ső az egyszerű bujasenyves torokgyík ; 2-ik a bujasenyves garatlob; 3-ik fekélyes átlukasztó bántalmai a lágy ínynak. Az első alak a leggyakoribb, és atorokszort képző részeken jő elő: ekkor a vörössé lett takhártyán fehéres-zöld lencsenagyságú foltok támadnak, mellyek a kér nagyobb fokán, mint kiizzadások tűnnek elő. Valódi fekély alakot csak legritkább esetekben tapasztalhatni, és a szerző ugyanezt csak három eseten észlelheté. — Sajátja ezen bajnak még az is, hogy a betegek, bárha a torokgyík jelentékes fokra emelkedett is, semmi nyelés nehézségekről nem panaszkodtak.