Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
5. szám
- 77 — ban megkísérthetni. Számos példáit hozza elő szóló illy egyének mellékes s tekervényes útmódjainak , a miből maholnap a gyógyászatra nagy szégyen háromolhatik. Az előhozott számbeli adatokból kitetszik , hogy jelenleg az első években az orvostanulók felét már haladják az izraeliták , (az első évben 56 növendék közt 36 héber vagyon , s 20 keresztény) ; ezenfölül, ha fölvétetik a magyar héberek összes száma 300,000-re, innét is kiviláglik a nagy aránytalanság. — Schmidt décán Havas-mk jeles decanalis működését méltányolván, az említett növendéki viszonyok fölött aggodalmát fejti ki. Elnök. Igaz mit H. mondott. Abban is rejlik nagy baj és ok ezen szomorú tények magyarázására, hogy a mellék-tanintézetekben (kisebb városokban) fölötte könnyen keresztülbocsátatnak a tanulók ; itt a központi város egyetemi intézeteiben sokkal kedvezőbbek a viszonyok a növendékek illő előkészületére; azért azon orvosnövendékek közt, kik az előbbi intézetekből jónek, sokan vannak, kik az orvosi tanpályára való fölvételre kevesbé érdemesek. — A héber orvosok túlságos szaporodása a keresztények fogyása mellett azon nagy bajt okozhatja, hogy a mostani törvények szerint nem lehetvén hébereket nyilvános hivatalokra alkalmazni, majd e részben nagyon kelemctlen fogyatkozást tapasztalandhat a köz-szolgálat. Ezen tárgy hosszasb hozzászólást gerjesztett. — Havas s más tagok többek között czólszerünek láták, hogy az orvoskar József király azon rendelményérc hivatkoznék, miszerint a héber orvosok száma csak a magyar héber vallású népesség számával lehet arányban , s ezt fölülmúlni nem szabad. — Schlesinger épen nem látja a fölhozott körülményekben a bajt s az idézett számbeli viszonyok tökéletlen mivoltát megmutatni igyekszik ; a fő ok — úgymond ez érdemes tag — miért adják magukat annyi héberek a gyógyászatra abban létezik , hogy eddigien egyéb pályák (kevés kivétellel) előttük elzárvák slb. — Schoepf. Számbelileg kényszerítő módok barátjának ő sem vallhatja magát; előtte, sőt ezen összes fölvilágosodott testület előtt akármilly valláskülönbséget nem tételezhet. Szóló is csak az emancipatióban látja az említett aránytalanságnak az orvosi pályán gyökeres gyógyszerét; csak hogy ez nem függ tőlünk, és sajnos hogy sok antipathia létezik még ellene. Ezen ellenszenv legyőzésére jeles héber férfiaknak, minőkkel orvoskarunk isdi-