Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

4. szám

- 58 ­kiben még élt egyik orvosa a jobb, másika a bal tüdőt veszcke­dé rosznak, holott a bonczkés a májnak adá az igazságot. — Szerencsétlen prókátor te, utolsó Ítélet napján fügét mutathatsz mindkét orvosodnak, kik azonban neked adósok nem akarván maradni, pervesztette ingetlen, és pernyerte — mi rosszabb — gatyátlan al- és fölpörösüdet mutatandják vissza. A kórholtboncztannak ugyan első tekintetbül is nagy föl­adata van, a nála föltételezett épholtboncztant túlszárnyalva min­den ép állapottúli eltérhetések fölfödözését tételezi föl. — Mi valóban sok, igen sok! mert a beteg embert betegsége bármelly korszakában találja a halál, melly csint a genialissal kezetfogó topico-genetica diagnosis határozott a testben, azt — hajó volt a kórisme — a bonczkésnek föl is kell fedezni, minél az orvosra nézve alig lehet kecsegtetőbb s csiklandoztatóbb hiú­ság, mellynek bonczkés általi meghazudtoltatását — ha életben maradhata vala — örömest megfizeté vala a halott! — Am de a di­csőség csabjai nagyok és ellenállhatatlanok ; honnét vannak or­vosok — és e vád különösen füleikkel látni, Ízleni, szagolni, és tapogatni tudó sthetoskopistáinkat illeti — kik minden erejü­ket a bonczkés által is bebizonyítandó legpontosabb diagnosisté­telre pazarolván egyesegyedül, a kórfolyamat csínjai meggátolá­sára és megelőzésére, a bekövetkezettek szétrombolására keve­sebb időt fordítanak, az alkalmas időt visszahíhatlanul elalusz­szák ; mi ugyan némelly túlnépesedett többé a népet táplálni nem biró nagy városokban a himlőoltás üdvös eredményeinek súlye­gyenitésére megjárja főkép olly orvosok közt, kik szegényebb embertársaikat tudvágyaik csillapítására leremtetteknek lenni gon­golják, vagy ha nem gondolják is, legalább igy történni enge­dik ; de bennünket jobb istenünk az illy diagnosticus egy-élü bonczkéstül mentsen, s engedje, hogy bonczkésünk therapeu­ticus oldala a diagnosticusnál sokkal jobban ki lévén köszörül­ve , nem hiúságunk táplálására, hanem a szenvedő emberiség üdvére működjék; azon kést legalább, melly— ha kifejlhetik — egyetemes magyar gyógytudományunk, egyik leglényegesebb részét, teendi, illyennek kívánom lenni; melly végre én a kór­holtboncztant mint szülötte földemen a lakozásba vezettetni szo­kott szép lányt karon fogva szépen két oldalrul két tenyeres­talpas ,mesterlegény által szeretném vezettetni látni, kiknek egyi­ke a lehetségig legjobb éplegény másika hasonló tulajdonú vegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom