Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

4. szám

— 56 — mellyeket? e tárgy terjedelmessége különös értekezést igényelvén , egy más alkalommal adandóm elő. A topico-geneticai kórisme a betegségnek nem csak egyszer mindenkorrai fölvételét kivánja , mire különösen inkább az anatomico-physiologiai űt vezet, hanem a betegség minden pillanat alatti változása status-quissének tudását is igényli, mire különösen s főkép különféle eszközökkel élesített életmüveink, u. m. a sthetoskopismus, a microscopismus, a miorochemismus , és még más ezután föltalálandó physicai segédeszközök , millyent főkép a még élesített érzékeinkbe sem jutható finombani anyagváltozást híven követő állati melegségnek pontos meghatározására e napokban ajánlandó vagyok, szolgálnak. A kórboncztan, mellyet én, ha olly hosszú és nehéz kimondásé nem volna, az ép holt- boncz tan ellenében azért szeretnék inkább kór holt- boncztannak nevezni, mert valamint amaz az ép állapotban megholtakat, űgy ez a kór következtében kimúltakat, tehát nem a kórokat bonczolja, a kórholtboncztan , mondom, ezen orvosi tetteinken éberkcdó ellenőr, ezen orvosi hibáinknak, s baklövéseinknek spiona , proditora, ezen mindent kifecsegő vénbanya, kettős irányban kell hogy működjék, mert nekie: I

l-ször, diagnosisunk veri/icalordnak, 2-szor, therapiánk irány-adójának kell lennie. Elsöbbik czéljára nézve inkább az orvos, a másodikra nézve inkább a beteg emberiség szolgálatában áll. Első irányát követve inkább tán tudományos hiúságainkat táplálja, holott a második czél teszi e tudomány valóságos koronáját. Első czélja nyomán járván egyedül, többnyire nem más , mint orvosi hiúságaink ocsmány lelkű szolgálója, hízelgője , és farkacsóválója, fejhajtogató pagodlija, rnelly még is némellykor a pártok elkeseredett vitájában az egyiknek jó pofont ad (mi nem épen nagy ritkaság a világon, mert a practica- psychologia bizonyítja, hogy ki haladni akar e földön, annak a magánál nagyobbakat tömjényezni, a magához hasonlókkal felsöbbséget nemi jelekkel éreztetni, a magánál kisebbeket lábbal tapodni szükség; *) sőt némellykor a garázdálkodó toborzóhoz hasonlóHa, mi sokszor megesik, valaki, a mondott embertelen tulajdonokon kivűl még jó adagnyi, egész a szemtelenségig menő, kérni, konyorálni és rimánkodni tudó szónoki hatalommal is bir: annak szerencséje, hol a