Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

3. szám

47 — lasztá, hogy ugyanezeken tett észleléseit köztudomásul ne tenné. Különösen 24 eset volt a fönnevezett időn gyógyítása alatt, mellyek közöt ollyan csak 4, hol a pokolvar az arczon támadott, a löbbbi esetben akart vagy kezet lepte meg, egyszersmind ö azon észrevételt is (ette, hogy a lépfenés pokolvara végtagokon mindenkor veszélytelenül folyt le , midőn ugyanez a 4 egyén arczán telepedett, hármánál halállal végződött, honnan következtethető, hogy a pokolvar veszélyessége főleghelybelisége által határozíatik , és ezért ezen tapasztalás orvosrendőrségi tekintetből is figyelmet igényelve arra utal, hogy a lépfenében szenvedett állatbonczolásával el nem utasithatólag foglalkodni kénytelenült egyének az állat vérétől, mint a ragály kizárólagos hordozójától (vehiculum) különösen arcz és nyakukat érintetni megóvják. A mint fünnebb említők, 1845-dik év nyarán julius hó 21-től 29-ig a szóban levő kóresetek száma 9-re szaporodott, mellyhez augustus hó első napjaiban még 3 más eset is csatlakozott, mindenike azon vidékeken, hol az időben a lépfene a szarvas marhán dühöngött. 9 egyénen a pokolvar a végtagokat, hármán az arczot lepte meg, számára nézve leginkáb egyesen jelent meg a betegeken, egyet kivéve, hol 7 egyforma nagyságú var keletkezett. Majd mindenik esetnél legkevésbé 8 nap mult el a bebizonyult ragályozás idejétől, még az átalános kórtünemények jelentkeztek, mellyek a betegeket orvosi segedelmezésre késztethették volna. A pokolvarak összesen kerekdedek voltak, a bór felszínénél csak kevéssel állottak följebb, és egy esetet kivéve, mindenike az olly igen jellemző koszorú hólyaggal volt körülvéve, mcllynek kifejtésével sötét violaszinü, bársonynemű, a pokolvar saját magvát körülövedző anyag vala látszatos. A pokolvar nagysága garasostól tallérig változó volt, és tulajdon magva a különféle szinü evet magában foglaló felbőr eltávoztatásával, majd sötét fekete-kékes, majd fekete, leginkább piszkos-fekete és fénytelen volt, körületes lobvörüsség csak 2 esetnél, hol a pokolvar az alkar tenyérfölületén feküdt, vala látható, melly orbánezos lobvörüsség az egész karon a hónalyig terjedt ki. Az általános kórtünemények, mellyek bátor különböző mértékűek és szakunk levén, következők voltak: nagy lankadság,