Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

26. szám

— 404 — mazandó orvosi egyenek irányában följogosítva van. Kiemeli egyszersmind méltán az állodalomnak az orvosi rend irányábani kötelességeit is; de azon módokra kiterjeszkedvén, mellyek az állodalmat a hivatalaira alkalmazandó orvosi egyének szakokbani kiképzeltségérül biztosítbalják , néiui keserűséggel terjeszkedik ki a sebészi tanfolyam korholására , elmondván egyszersmind a sebészi rend fölött a halotti beszédet olly modorban , melly szerint a szavak keserű nyomatékát inkább az ingerültség, mintsem az igazság rovására számíthatnék. A sebészi rendre a maga idejében igenis szükség volt, a hajdanságnak gyérebb hajlama a tudományokra , az orvosi pályárai hosszas és költséges készület; a szolgai és lenézett állás, mellyben a vízözön előtti világ az orvost hazánkban részesítette, a bonczolásoktóli előítéletes irtózat, leginkább a vagyonosabb osztályban ; a szükség , melly a háborús időkben az orvosi egyének minél hamarabbi elkészültségét leginkább a sebészet térén igénybe vette, hozta a sebészeti tanfolyamat gyakorlatba , és tette azt szükségessé; és miután az életben minden egyes kóreset a casuistica tárgya , a tanszéki rendszeres előadások pedig csak átalánosságok körül foroghatnak ; miután az oskolai oktatás minden tudományban , s igy tehát orvosiban is csak vázlatát s alapját nyújtja azon tudományos műveltségnek , mellyet önszorgalom az élet és szakbani gyakorlat terén rája építhet, világos, miszerint az egyénileg befejezett szakkörüli rnivelteég nem annyira az oskolai oktatásnak, mintsem az egyéni kisebb vagy nagyobb capacitásnak, önszorgalom és gyakorlat eredménye. Mi részünkről bevégezzük itt következtetéseinket, ki logicával bir, folytassa inaga. Egyébiránt a mai világban nem panaszkodhatunk többé sem a tudományokhozi gyérebb hajlam, sem azon irtózat felől, melly valaha a jobb módú ifjakat a bonczolat vagy a hosszas iskolai pályáiul visszaijeszté ; sőt erősen is hisszük , hogy ú j szabadságunk és egyenlőségünk faja rövid időn a józanság azon gyümölcseit termendi meg , miszerint hazánk a közéj» századok penészeibül kibontakozott nemes családjai épen azon mértékben becsületüknek vallandják , ha tagjai között egy elösmert hírű orvost vagy más egycb tudóst számítandanak , a melly mértékben idáig foltnak vélték nemzetség fájóknak azon levelein, mellyek mind idáig csak fő j»apok és viczispánok számára szűzen