Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

23. szám

— 360 — nek nyilváníttatván magok az orvosnövendékek által folyamodványaikban ezen tanulmányok az orvosi gyakorlatban, azért is a próbatételt azokból mellőzni akarják. 5-ör. A chemiára nézve : vannak sebészek, kik mint okleveles gyógyszerészek végezték a tanfolyamot, és mégis csak mesterek! Úgy hiszem , egy orvos sincs arra fölesküdtetve, hogy a magánygyakorlatába kilépvén, sem látni, sem hallani, az az egy betű tudományt sem szabad többet magáévá azon kivűl megszerezni, mit az orvosi épület szűk falai közt rövid idő alatt tanult. Az orvosi tudománynak csak alapját szerezhetjük meg magunknak az épületben, a többit kinek kinek a maga ügyessége, szorgalma, és a jó szerzők munkái szorgos forgatása egészíti ki. Hiszen a mesterlegény sem elégszik meg egy műhellyel, vándorol, fárad bővebb s kimerítőbb tudományért, s valamint azok között is vannak , kik majd többé majd kevésbé értik mesterségüket, ugy van a dolog velünk átalában. Mindenki tanár nem lehet , azért tehát átalánosan szét emelni nem lehet a sebészek ellen. Nincs helyén, uraim! élő embernek életét elnyomni, ez nem béke, nem rend, nem egyetértés!— Mert olly formán a sebészek élete most nem látszanék biztosnak , s e szerint a munkás néposztály, de más is, a javaslat fönérintett lapja szerint köz fölkiáltással a sebésznek rohan, te apámat, anyámat, gyermekemet, férjemet stb. gyilkoltad meg! mit kénytelen ekkor a sebész tenni, kijelenteni, miszerint ő magának oklevelet nem teremthetett, Pestre küldi a fölingerült népet, hogy lássák, kik adák kezébe a gyilkoló fegyvert. Mi tehát most a magyar orvoskarnak a legelső mulhatlan teendője, a javaslat értelme szerint? a sebészi tanfolyamot megszüntetni, nehogy az összes nép mondani kényszerüljön: uraim! emlékezzetek a javaslat 19-ik lapján nyomtatott sorokra, tudjátok annak tartalmát, tehát mért nem szűntök tovább is a munkás népnek gyilkosokat nevelni? Kijelentem tehát e szerint való aggodalmamat, egy új martins lökére számolhatunk, hol a nép a sebészekkel, ezek méltán az orvosokra utalván , az orvosi reformot aligha hátunkra nem döngetik, vagy ha valamellyik kéz és láb nélkül marad , az nem (esz semmit, mert nem elkerülhellenül szükséges az életre; csak legyen, ki enni ad, s a reform megtörténhessen. Miért a népet e perczekben magunk irányában fölizgatni, mikor ugy is borús föl-