Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
23. szám
— 357 Észrevételek az orvosügyi javaslatra. A mint szokás mondani: „nagy fába vágta a fejszét." Ez történt az „Orvosi Tár"-hoz kapcsolt javaslatczimű kis munkával is. No de se baj! sokszor tovább szalad a nyereg a lónál. Rágjuk meg tehát a szót, mielőtt azt a sajtó által kimondanék. Nem a megczáfolásról kell uraim gondolkozni, hanem a javaslat 19-dik lapján irt soroknak komoly oldalát és a bekövetkező szerencsétlen eseményt kell megelőznünk. Valamint kiszámitlan volt martins 15-ike előtt édes hazánkban az alkotmányos szabadság, összeolvadás eddigi vérnélküli kivihetése, ugy biztosan nem mondhatni, hogy szerencsésen átesünk az illy (de csak ám még javaslott) reform mellett. — Nem azért, mert a javaslat nem javaslat (mivel a javaslat rosz is lehet), hanem a lehető legnagyobb izgató lázítás, ez pedig azért, mert scripta manent. A fönérintett javaslat igy szól: „Szükség, hogy azon hijányos s tökéletlen félorvosi nevelést, mellyel eddig az úgynevezett sebészek képeztettek , rögtön szüntesse meg, s ne veszélyeztesse továbbbá bűnös csalódás által a polgári egésség és élet szent érdekét orvosi és emberiségi szempontból az eddig fönállott sebészi tanfolyam, mellyben két három évig tartott fölületes és hijányos tanítás után csoportok oklevelezíetíek azon indokból, hogy a népnek is legyen orvosa, mert hiszen annak az illyen is jó." Ezen állítás minden szava a lelkiösineret fekete foltját viseli. E szerint a sebészek gyilkosoknak vannak kiáltva. Tehet-e arról a kis gyermek, ba anyjától a kés kezébe játszani adatik ? Kérdés: ki adta hát a sebész kezébe a meggyilkoló éles fegyvert? — — Nem-e a tanulmányok legnagyobb része, u. m, a boncztan , sebészet, szülészet elméletileg sgyakorlatilag, úgy a törvényszéki orvostan, mint az orvostudomány nélkülözhetlen legalaposb részei minden különbség nélkül az orvosok a sebészekkel párosulva egyformán taníttatnak? Ugy hiszem tehát, hogy az említett tanulmányok megszerzésében kivétel nélkül mindenki félorvos, s még sem gyilkos. Csak azért is kárhozatos és undorító a javaslat, mert egyaránt érint mindenkit; semmi kivétel nincs az egész munkában. Hasonló a neki iramlott szilaj tinóhoz, melly futás közben nem tekinti az életveszélyeztető gödrös bokros utat; egy híres sebész neve, sem semmi sebészi mun-