Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

22. szám

egy erős egésszé válandunk. — Barátink! az idő szelleme int bennünket, egyesüljünk, mert az egyenlőség felséges eszméje egyszerűségen alapszik , a testvériesség alább- és feljebb-valóságot nem szenved. Látjátok feleink, mi benneteket nem akarunk megsemmisíteni, nem alább szállítani, mert mint utolsóidókben a nemesség assimiláha magához a népet; ugy, és még inkább ugy nekünk az állodalom éríelmes részének egymáshoz simulnunk , a bennünket cgymástul választó kőfalakat lerombolnunk szükség! stb. stb. Részemről , mi a népuralkodás természetébül önkényt folyik, ügy vagyok meggyőződve, hogy ha mi tudorsereg fejünkre állunk is, ha a seborvosi rend velünk nem tart, mi magunkban, nem vagyunk képesek a seborvosi pályát megszüntetni, mert a seborvosok befolyása a népre, cs — ha még van — a népszinére, legalább is ér annyit, mint a mienk ; mi ha igaz — igaz pedig, higyjék el önök— ugy a népnek e tárgyba legnagyobb és legjogszerűbb szavaiévén, ennek akarata ellen, mint mondám, ha fejünkre állunk, sem leszünk képesek a seborvosi pályát megszüntetni, azért még egyszer mondom , nekünk e tárgy kivivására seborvos-testvéreinket minden áron, de nem ám a javaslati modor szerint meg kelletik nyernünk. De hátmikép? az most a kérdés: felelet a bennünket választó khinai fal, ha nem épenséges lerontása által is, legalább a rajta keresztül nyitandó ajtó által. — Uraim! még egyszer mondom, az idők nagyot változtak, sőt folyton órárul órára változnak , a spectabilis és perillustris, és még inkább a magnilleus és illustrissimus világnak vége van, és ha vége nincs, nyakára akarunk hágni, az emberiséget egy niveaura hozni, azért nekünk is olcsóbbra kell magunkat tartani, ne hogy olcsó áron se keljünk, és kelljünk , de koránsem azért, hogy mi vesszünk, hanem hogy mások nyerjenek; nem azért, hogy süllyedjünk, hanem, hogy másokat magunkhoz emeljünk. És uraim! önök értik már mit akarok, ha nem mondom is, és ha nem értik, én nyíltan megmondom, hogy azon érdemes seborvos-testvéreinket, kik magokban erőt éreznek, s kik magokat az általunk olly igen silánynak (óh, óh! és miért épen olly silány?) tartott egyetemi nevelés után az életben folytonosan müveitek , (mert ez ám az igazi miveltség), és kik lakta vidékükön közbizodalmat, tiszteletet és szeretetet vítak ki, emeljük magunkhoz akkép , hogy