Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

21. szám

— 333 — kell képzelni orvos uraknak; lia bár olly hosszas pályán kell is önöknek átlépdelni. Az idő nem méltányol semmit, ha az egyéniség nem törekszik a méltánylást megérdemlem; önök is tanfolyamuk végével olly erősek hivatásukban , mint mi a mieink végével vagyunk ; mert csak akkor terjed a mi tudományunk a nagy világban , midőn nincs alkalmunk többé a tanárok jóváhagyásain megnyugodni. Tanulmányi osztályzat van köztünk, igaz hogy mink néhány tanokat önökéből töredékben sem bírunk, de erről nem mi tehettünk volna, hanem tehetett volna kormányzónk, s tehettek volna tanáraink ; de négy évtől fogva, mióta kormányzónk szabad rendelkezésére hatalmazfatott föl a n m. h. tanácstél ügyünkben , mitt tett eddig ? semmit, pedig tehetett volna eleget; azért hidjék meg hát önök , hogy nem szűnt meg osztályzata a tanulmányoknak, hanem bezzeg megszűnt önökkel irányunkban a testvériség ! Azért pedig , hogy minket doctoroknak hínak, mint orvos nem tudnék haragudni, mert ez részint tudatlanság, részint poiitica szüleménye; már pedig ki közülünk illy puszta czim után vágyódik, annak még a képzete is hiú. Okleveleink különbségével pedig hagyjunk föl, mert foglalata ugyan más, díja több, de alakja mintha ollyan volna, minta mieinké; de legyen sokkal csúnyább alakú önöké a mieinkénél, csak a birtokosnak tudománya verjen gyököt a nép közbizodalmában, az aranyos másé sem fogja fölülhaladni a csúnya urának már ipara által megszerzett nép bizalmát. Az utolsó pontban jő a fő lisztelet: e.) „De bűnös csalódás az egyszersmind, mert a nép életének becsét, s annak értékét alacsonyítja le, (a sebészet) különbséget állítván föl, élet, és élet között, mintha n polgártársak munkás osztályának egyénei csekélyebb értékűek volnának a hazára nézve más osztálybeliekénél." 0 boldogtalan eszme ! vagy hogy önök szerint mondjam, igazán bűnös csalódás! Hát miért veszélyeztetjük a nép becsét, életét? tán azért, mivel nem tudunk mindjárt ha megvizsgáljuk, s kikérdezzük betegeinket, s a betegség kevesebb bélyegeinél fogva ki nein ösmerhető, tüstént biztos kórhatározatot mondani; ekkor, mi önök, vagy mint tetszik, önök a mi példáinkat követik, t. i. a zavarosban halászunk; s ezt tesszük mindaddig, mig az előttünk lévő nyavalyának ösíneretes képét nem láthatjuk ; ezt pedig megösmervén , tudományunk szerint tesszük a teendőt. Ha a kívánatnak megfelelni képesek nem vagyunk , több megbízott