Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

19. szám

— 302 — látók a küteg kitörése elolt, és alkalmával; de hol ez történt, az esetek nagyobb számában, utókórok is keletkeztetlek. Job­badán börvizkór fejlődött, melly közönségesen szerencsésen eloszlott. 6-or. Az agy szenvedelmei — lobos természetüeknek kel­le azokat tartanom — a küteg virágzásakor sem valának ritkák. Az édes higany itt, ha nem csalódom , hatalmasan működött. A vörheny természete körül fölállított, s sokszor világos el­lentétben egymással szemközt álló theoreticai fejtegetések olly sokneműek, olly bonyolultak azon fölállított elméleti a vörheny utókórait érdeklő eszmék is, mellyek gyakorlati útmutatásul fü­zetének ki; végül olly eltérők a calomel hatását, s ennek a vör­heny által előidézett fejbeli utókorokhozi viszonyát meghatározó orvos-gyakorlati állitások, hogy kór- és gyógylanunk világos hi­jányáról e tekintetben kétkednünk átalában nem lehet; itt is te­hát úgy, mint orvosi tudományunkban átalában, az elméleti bú­várkodásoknak a gyakorlatiakkal karöltve kell folytonosan jár­niuk; még, járniok pedig még hosszú évek során, mig csak ezen egy tárgyra nézve is csalhatatlan kalauzul szolgálhatnak. Megrovélag említik sokan, s méltán is, hogy a gyermek­kórok orvoslásánál, kivált azoknál, mellyeknél a régibb iskola a higanyt elkerülhetetlennek ösmeri cl , vele káros visszaélések történnek jelen korunkban is; mások vitatják, hogy a calomel őket e kórok orvoslásánál rendesen cserben hagyja; ismét má­sok fölfogván a calomel vegytani tulajdonait, s azon változáso­kat, miket az emberi testben okozni szokott, tőle, mint méreg­től irtóznak ; midőn végül azok is, kik e hős szer némelly gyer­mekkórokhozi kedvező viszonyáról meggyőződve vannak, ismét szétválnak; egy fél ugyanis parány, a másik egyedül a nagy adagban véli rejtezni jótékony hatását. — Messze vezetne el, ha mindazon különböző vélemények eltérésének vagy ellentéties­ségének okát itt elősorolni akarnám; annyi minden esetre igaz, — s ezt itt csak átalában érintem — hogy nemcsak tárgyilagos, de — valjuk meg őszintén — alagi tudományunk hijányára, vagy végül tapasztalati észleleteink helytelenségére vezethető visz­sza; s ez leend ezentúl is gyakorlati tudományunk sorsa, hon­nan is kétségkívül a maga nemében lehető okszerű empyria le­end örökké azon talizman , melly a gyakorlati orvostan érvényes­ségét s méltóságát védendi mindég, s fön is tartandja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom