Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
18. szám
- 286 Kitűnő közkórjellem átalában őszrevehető nem volt. Nevezetes vala egy átalános, az altesti zsigerekben fészkelt lobkór egy űri gyermekágyasnál, ki a szülés után 9-ik napon először hagyá oda csak néhány perezre ágyát, s azonnal erős láz által támadtatott meg, mellyet nyomban az egész altestre terjedő legélénkebb fájdalmak követék a gyermekágyi tisztulás e pillanatban bekövetkezett megakadásával. — Néhány óra múlva látám a beteget, s (aláitatott, hogy a hashártya egész kiterjedésében , sőt az alatta fekvő s általa borított zsigerek is , a máj, lép, az egész bélcsatorna s hudhólyag a lob legmagasb fokán léteznek; továbbá igen erős láz összbuzott, de kemény és sebes érveréssel, álomrai legyőzhetlen hajlam, melly félig nyitott szemekkel ment véghez; tökéletesen száraz s hasadozott nyelv, szomj, cseppenkinti fájdalmas vizelés, kétnapi székrekedés, mozdulatlanság, rekedt hang, hideg végtagok, nagy elerőtlenedés, a kedély föltűnő közönyössége, az altesten elterjedett fájdalom miatt annak küzelebbröli vizsgálata lehetlen volt, sőt a vékony ágytakaró sem lüreték el, s nem volt az altesten egy hüvelyknyi tér, mellyel megérinteni lehetett volna J a száraz forróság gyakran változott hideg clfuttalással. A kór természete világosievén, külön jellemének legyőzésére helybelileg 24 nadály által eszközlött vérürités, olajos fejet kéklő gyulatsavval, és édes higany alkalmaztatott, ez utóbbi nagyobb adagban ; továbbá meleg lágyasztó borogatások a nemi részekre alkalmazva, s végül elszármaztatok a végtagokra. — Minekutána a higany működése beállolt, s a többi szerek folytattattak volna, más napon a helybéli vérürilés ismételtetett; ezen nap esti érákban a gyermekágyi tisztulás visszatérvén , a sulyosb jeiensegek is azonnal hátravonulának , s a beteg negyednapra előbbi egésségét visszanyerő. Illy kórállapot gyerraekágyasoknál nem ritka eset, s ha csak szórványos, a gyógymódra nézve elhatárzott irányt (üz ki; nem is tartottam volna ezen esetet közlésre méltónak, ba egy későbbi körülmény azt nevezetesbé nem teszi; a beteg t. i. tiz nap múlva — melly idő alatt legnagyobb féltékenységgel ápoltatott, és tökéletesen jól is érezte magát, — egy éji kisebb hülés után, mint állilá a szülésznő, tökéletesen visszaesett előbbi kórállapotába , melly az előbbinek sem kiterjedésben, sem eróteljében semmiben sem engedett. Most is az előbbi gyógymód által ál-